Dzsaj Bhím Közösség

Cui prodest ignorantia?

2007.11.17. Kategorizálva: Címlap, Könyvtár      Címkézve:

A cigány diákok, akikkel dolgozom, időnként furcsa problémákkal állnak elő: „Jó az magának, hogy én tanulok?” Olykor azonban e kérdés megfordítása is el-elhangzik: „Jó az valakinek, hogy mi nem tanulunk?” Cui prodest ignorantia? Romániában hallottam így, ahogy a címben írtam. A temesvári egyetemen, egy ott tanító cigány asszony fogalmazta ekképpen, Ciceró modorában. Márk Letícia görög-latin tanárnő - jegyezzük meg a nevét, még hallani fogunk róla - szabad idejében otthon, Temesvár külvárosában, a mosókonyhában a környék lakóinak betűvetést oktat: a Soros Alapítvány segítségével az analfabetizmus ellen küzd.

Úgy estefelé egy vasárnap, csöndesen elmosolyodott, ült egy kicsit a félhomályban, s eltűnődött, hogy ő egész heti tanítás után szakíthat csak időt az iskolák által elfeledett rokonaira, szomszédaira, hogy ők is tudjanak írni. Miért fontos ez neki? Miért fontos ez Soros Györgynek? Miért van az ő roma oktatási központja a kertje végében? Miért kell neki ezt a munkát bizonytalan pályázati pénzekből finanszíroznia? Miért nem feladatuk ez az iskoláknak, az oktatási minisztériumnak, az ország döntéshozóinak? Keserűen arra jutott, hogy hazájában (abban a balkáni országban…) valakiknek talán érdekükben is áll, hogy az övéi ne tanuljanak.

Letícia asszony fiai, unokaöccsei Magyarországon tanulnak tovább: Mánfán, a Collegium Martineumban. Csodálattal beszélnek arról, hogy itt egész intézmények jöttek létre a hátrányos helyzetű fiatalok továbbtanulásának segítésére. A Don Bosco Iskola Kazincbarcikán, a Munkaiskola Edelényben, a Romano Kher, a Burattino Iskola, a Romaversitas és a Józsefvárosi Tanoda Pesten, a Gandhi Gimnázium és az Amrita Közösségi Ház Pécsett s az ösztöndíjprogramok egész sora országosan. Letícia asszony egyik fia diplomata lesz, és jó hírünket fogja kelteni Bukaresttől Brüsszelig.

A Balkánhoz viszonyítva tehát nálunk jól alakul a cigány gyerekek továbbtanulása. Ám a mércét máshol hitelesítik: Nyugat-Európából nézve a hazai helyzet inkább csak fokozati, semmint lényegi eltérést mutat a balkánihoz képest. Mert az igaz ugyan, hogy a cigány tanulók itt többnyire kijárják a nyolc általánost, de a gimnáziumokban már csak elvétve találkozunk velük. A hazai fiatalok majd háromnegyede érettségit szerez, míg cigány kortársaik 90 százaléka nem is álmodozhat erről. Vagyis az iskolázatlanság problémája csupán néhány évvel később kezdődik, mint szomszédainknál. Az imént felsorolt hazai intézmények pedig éppolyan megszállott szakemberek magánkezdeményezései, mint amilyen Letícia asszony. És korán halnak. A Belvárosi Tanoda és a mánfai Collegium Martineum jövője bizonytalan, a Józsefvárosi Tanoda idén már ki sem nyit többé.

E helyzetet látva hazai cigány egyetemisták, Letícia asszony barátai, évente böjtöt tartanak Gandhi 1932-es tettére emlékezve a kitaszítottak érdekében. A roma fiatalok böjtjét rendszerint közéleti emberek is megtisztelik. Az ideit például Balogh Zoltán lelkipásztor nyitotta meg, aki a miniszterelnök főtanácsadója, a tavalyit pedig Iványi Gábor, a Wesley János Főiskola igazgatója. Szabó Dániel, a Miskolci Református Püspökség főgondnoka éppúgy fontosnak tartotta, hogy ott legyen, mint a Jászladányi Cigány Önkormányzat vezetői. A böjtölők tehát tapasztalják, mi a szolidaritás. Maguk is aláírták a nyáron azt a dokumentumot, amelyet a cigány fiatalok továbbtanulásában eredményeket felmutató intézmények nyújtottak be a kormánynak. Javaslataik megvalósítása évente néhány ezer nyomorgó roma diák előtt nyitná meg a továbbtanulás lehetőségét. A böjtölők tudják, hogy a javaslatok szakmailag mennyire megalapozottak, hiszen maguk is e pedagógusok sikeres növendékei. Figyelemmel kísérik, ahogy a minisztériumi kabinetirodák sorra kedvezően reagálnak a javaslatokra.

De - Letícia asszonyhoz hasonlóan - azt is meg akarják tudni, hogy miféle erőkkel kell szembenézniük. Tapasztalják, hogy az Oktatási Minisztérium kisebbségi főosztálya nehezen kommunikál a szakmával. A Gandhi gondolatain edződött fiatalok türelmesek: hisznek abban, hogy a hivatal, mely most hallgat, utóbb mégis a szakmával közösen fogja kimunkálni a megoldást. Gandhiról Ruzsa Ferenc, az ELTE indológusa tart előadást a böjtölőknek. A polgárjogi küzdelem történetét tanulmányozva kitűnik a számukra, hogy a hindu szent nem- csak mitikus tekintély: az idő igazolta elgondolását, hogy mindenfajta állami különbségtétel, ami származáson alapszik, csak megerősíti a kitaszítottak számkivetettségét.

A fiatalok föl is teszik a kérdést: miért kell különválasztani az Arany János Tehetséggondozó Programban egy roma alprogramot - tehát miért kell eltérő összeggel finanszírozni a különböző nemzetiségű tehetségeket. Megkérdőjelezik az eredménytelennek bizonyult cigány kisebbségi fejkvóta létjogosultságát is, annak örülnének, ha az iskolák finanszírozása nem a diákok származása alapján történne, hanem az elvégzett pedagógiai feladatok szerint. Személyesen húsukba vág a Bursa Hungarica ösztöndíj diszkriminatív rendszere: ők, akik hátrányos helyzetű településeken élnek, nem kaphatják meg azt az ösztöndíjat, amit szerencsésebb etnikai összetételű, jobb anyagi helyzetű településeken meg lehet kapni. Azt sem értik, miféle szabályozás akadályozza, hogy a magyar diákok a törvény rendelkezéseinek megfelelően tanuljanak a cigányság kultúrájáról az iskolákban. Munkanélküli rokonaik iskolai pályafutásából jól ismerik ama piacukat veszített szakiskolákat is, amelyek csak a kiszolgáltatott szegény sorsú gyerekek tömeges beiskolázásának köszönhetik a fennmaradásukat. Személyesen ismernek olyan PhD-esélyes cigány egyetemistákat, akiket hatéves korukban gyógypedagógiai oktatásra ítélt a nagy hatalmú áthelyező bizottság.

A böjtölő, töprengő cigány fiatalok úgy számolnak, hogy a 35000 roma fiatal, aki ma kimarad a közép- és felsőfokú oktatásból, évente minimum 10 milliárd forint fejkvótától esik el. Vagyis látszólag évi 10 milliárd forintot takarít meg a magyar államkasszának az az oktatáspolitika, amely mindegyre késik a felzárkóztatás átfogó koncepciójával. Ez azonban csak akkor lenne igaz, ha a cigányok egy másik országban élnének. Az állam valójában nem lehet érdekelt abban, hogy félmillió állampolgárát versenyképtelen, eltartott helyzetben tartsa.

Cui prodest? A jelenlegi állapot fenntartásához csak azoknak a szerény képességű, ám jó pozíciókban lévő polgároknak fűződhet érdekük, akik szeretnék magukat megkímélni a versenytől, amit félmillió teljesen normális, épelméjű embernek az oktatási rendszerbe való beáramlása jelentene. Vannak, akik szeretnék konzerválni azt az évszázados helyzetet, hogy társadalmunk hierarchiájának legalját a származás rögzíti. A süllyedőben lévő társadalmi csoportoknak sajnos biztonságérzetet adhat, ha maguk alatt tudnak egy olyan réteget, amely garantáltan legalul marad. Bizony a pedagógusok pozíciója is jó ideje süllyed, s nem lenne meglepő, ha egyes településeken az iskolák munkájában is megjelenne ez az életérzés. Az Oktatási Minisztérium, ha majd érdemi lépésekre szánja el magát, ellenerőkkel is szembe fog találkozni.

A cigány egyetemisták - Letícia aszszony barátai - böjtjükkel, és „Amice” nevű szerveződésükkel azokhoz az ismeretlen barátaikhoz fordulnak, akik úgy érzik, személyesen is érdekeltek abban, hogy nálunk a tehetség és a szorgalom döntse el az ember jövőjét. Papp Éva, a Pont könyvesbolt tulajdonosa vállalkozott arra, hogy gróf Bethlen István, Bíró András, Jancsó Miklós, Künsztler Ágnes és más neves pártfogók segítségével e fiatalokat a középosztály figyelmébe ajánlja. Magam is arra kérem a nyájas olvasót, ha teheti, erejéhez mérten vállaljon részt egy-egy tehetséges szegény sorsú fiatal továbbtanulásának segítésében.

Derdák Tibor
szociológus

Népszabadság, 2001. október 16.

Nincs komment:

Kommentküldő:

A név meg fog jelenni, az e-mail nem fog megjelenni, a honlap meg fog jelenni, az összeadás a spamvédelmet szolgálja.

Technikai szám:

1720 (Ha szeretnéd közösségünknek adód egy százalékát felajánlani, akkor szükséged lesz erre a technikai-számra.)----

Közösségünk 1. rész

Közösségünk (1. rész)
A Dzsaj Bhím egy vidám köszöntés, tízmillió indiai így köszön egymásnak. Ők a dalitok. Büszke közösség, amelynek a múltban nagyon nehéz sors jutott. Szüleik, nagyszüleik mind halmozottan hátrányos helyzetű emberek voltak, s még ma is sokuknak naponta szembe kell nézni a kiszolgáltatottsággal.
Őseik több mint egy évezreden át a társadalom számkivetettjeiként éltek: mindenki irtózott attól, hogy megérintse őket. Mások a közelségüket is elkerülték, mert még az árnyékukat is szennyezőnek gondolták. Ha jártak iskolába, külön ültették őket, ha kaptak munkát, mindig a legpiszkosabb, legrosszabbul fizető munka volt az övék.

Közösségünk 2. rész

Közösségünk (2. rész)
A köszönésükkel - Dzsaj Bhím - arra emlékeztetik egymást, hogy ötvenhatban sikerrel megvívták a maguk forradalmát az emberi jogaikért. Szent ügy az övék, megdobbantja a mi szívünket is, mivel mi is találkozunk lenézéssel, elkülönítéssel. Mi is szeretnénk magunk mögött tudni a hátrányos megkülönböztetést.
A dalitok története olyan, mint egy mese.

Közösségünk 3. rész

Közösségünk (3. rész)
Élt egyszer száz évvel ezelőtt egy népes családban egy tizenhét éves érinthetetlen fiú, a neve Bhím. A 14 testvér közül ő volt a legkisebb, de kitűnt közülük, vágott az esze, mint a beretva. Felfigyelt rá egy dúsgazdag mahárádzsa, látta, hogy milyen szegény, s ösztöndíjat adott neki, hogy tanuljon. Bhím tudta, hogy az otthoni iskolákban csak előítélet és elkülönítés várna rá, ezért elindult világgá. Eljutott Londonba, New Yorkba, és minden tudományos fokozatot megszerzett. Már Dr. Ámbédkarnak hívták, amikor hazament, hogy ügyvédként szolgálja az övéit.

Közösségünk 4. rész

Közösségünk (4. rész)
Ámde otthon még mindig érinthetetlennek számított a hindú vallás szent könyvei szerint. Ezért összehívta a barátait, és mindenki szeme láttára elégette a Manu törvénykönyve című hindú szentiratot, amelyben írva vagyon, hogy a hindúk nézzék le az érinthetetleneket. Polgárjogi harcos lett belőle és egyre nagyobb tekintélye volt szerte az országban. Amikor India 1947-ben elnyerte függetlenségét, ő lett az igazságügyminiszter. Rábízták, hogy írja meg az ország alkotmányát. Beleírta abba, hogy a diszkrimináció tilos.

Közösségünk 5. rész

Közösségünk (5. rész)
A dalitok öreg korában megbecsülésük jeléül Dr. Bábászáhébnek (apámuramnak) szólították. Ő azonban szomorúan látta, hogy bár mindenki tiszteli őt is, a törvényeit is, a hátrányos megkülönböztetés bizony továbbra is fönnmaradt. Ekkor elhatározta, hogy szellemi kiutat mutat az embereknek. Mivel az ítéleteinket a hitünk határozza meg, vallási fogadalmat tett: „hindúnak születtem, de nem fogok hindúként meghalni”. Elhagyta a vallást, amely annyi szenvedést és megaláztatást hozott az érinthetetleneknek, a ma már dalitoknak.

Közösségünk 6. rész

Közösségünk (6. rész)
Sokat tanulmányozta a világ összes hitét. Olyan hitet keresett, amely egybehangzik a józan ésszel, a modern tudománnyal, és amely szabadságot, egyenlőséget, testvériséget hirdet az emberek között. Úgy döntött: a 2500 évvel azelőtt élt indiai királyfi útját követi: Buddha követője lesz. A dalitok sorsán ezzel fordított a legnagyobbat, hiszen Buddhát világszerte tisztelik, s e híres fiára egész India méltán büszke. Dr. Ámbédkar megmutatta tehát, hogy mindannyian választhatjuk a megbecsültség útját: az ember változtathat a sorsán. A nagy szertartásra százezrek követték Ámbédkart Nágpúr városába 1956 októberében. Ez lett a buddhizmus újjászületése Indiában. „Apámuram” hat hét múlva meghalt.

Közösségünk 7. rész

Közösségünk (7. rész)
Akik akkor ővele együtt új világlátást fogadtak, ma nagymamák és nagypapák. Unokáik ma már annyian vannak, mint Magyarország egész lakossága. Követik Ámbédkar példáját: a legnagyobb nehézségeket is vállalják, hogy tanulhassanak, és élhessenek emberi jogaikkal.

Az összes rész egyben

Közösségünk

  • hattyu: Elnézést de ez nem Bogdán József A vajdasági papköltőről itt talál infot
  • Mikrobi: Derdák úr, Prohászka és XII. Pius nem volt antiszemita, ön viszont hazudik, közpénzt lop és provokálja a tisztességes embereket. Ha a Katoli
  • Bódi Roland: Boldogat Ámbédkárnak születésnapja alkalmából!!!
  • Lázi András: Boldog születés napot kíván a 10. gimi osztály!!!!!
  • február: Jól mongya hogy ezt nem szabadna,csak már ott tartunk teljesen természetes lett a megnyilvánulásban hogy te oda valo vagy cigány vagy stb stb...

Tartalomjegyzék

Kontakt

    Elnök: Orsós János

    Cím:
    3720 Sajókaza, Rákóczi F. u. 29.

    Székhely:
    3720 Sajókaza, Sólyom telep 7-9.

    Telephelyek:
    3600 Ózd, Petőfi út 18-20.
    3659 Sáta, Kolozsvári út 5.

    Telefon/Fax:
    (06) 48-349-209, (06) 48-788-275

    A Dzsaj Bhím Közösség „Segítő Kéz Asszonygyülekezetének” számlaszáma:
    Raiffeisen Bank, 12001008-00156776-00200006

Mottó

Taníttass, lelkesíts és szervezkedj! (Dr. Ámbédkar)

Jeles nap

Boldog Névnapot kívánunk minden kedves Andrea nevű látogatónknak!

Eseménynaptár

Szeptember 24-én: Punéi egyezmény

Október 14-én: Nágpúri áttérés

November 28-án: Az orientalisztika napja (Kőrösi Csoma Sándor 1819. november 28-án indult el rejtélyes keleti útjára.)

November 5-től december 14-ig: Sajógalgócon a Lőrincz család 1944-ben négy zsidó munkaszolgálatos fiút bújtatott (Weisz Pált, Glückmann Zoltánt, Havas Istvánt és Kőrősi Istvánt)

Január 19-én: Dr. Martin Luther King Nap

Február 11-én: A vallásszabadság napja (1676-ban Michael de Ruyter Nápolyban kiszabadította a gályarab-prédikátorokat, például Túróczi Végh András füleki prédikátort, Kálnai Péter putnoki lelkészt, Szalóczi Mihály zubogyi prédikátort)

Március 21-én: A faji megkülönböztetés (apartheid) elleni küzdelem napja (1960 óta)

Április 14-én: Dr. Ámbédkar születésnapja

Május 2-án: Buddha születésnapja (2009-ben)

Augusztus 2-án: A cigány holokauszt emléknapja

Legaktívabb kommentelők

Látogatóink

Részletek

  • Online: 1
  • Mai látogatók: 87
  • Mai oldal-megtekintések: 206
  • Összes látogató: 125409
  • Összes oldal-megtekintés: 1510681
  • Alexa nemzetközi helyezés: 0

Aktuális grafikonok