Dzsaj Bhím Közösség

Dr. Martin Luther King: Van egy álmom

2008.01.16. Kategorizálva: Címlap, Könyvtár      Címkézve: ,

Telepítsd a Flash Playert a lejátszáshoz! 1963. augusztus 28.
Lincoln Memorial, Washington D.C.

Boldog vagyok, hogy Veletek lehetek ma, hazánk történelmének legnagyobb szabadság tüntetésén. Száz éve annak, hogy ez a nagyszerű hazánkfia, akinek a jelképes árnyékában állunk ma, aláírta a rabszolga felszabadítást.

Ez a korszakalkotó rendelet olyan volt az igazságtalanságtól senyvedő néger rabszolgák millióinak, mint a remény világítótornya. Mint egy hajnalsugár, véget vetett a rabság hosszú éjszakájának.

Ámde száz évvel ezután a négerek még mindig nem szabadok.

Száz évvel ezután a négerek életét még mindig megbénítja az elkülönítés bilincse és a megkülönböztetés lánca.

Száz évvel később a négerek a nyomor szigetén élnek a jólét tengerének közepén.

Száz évre rá a négerek még mindig az amerikai társadalom szélére száműzve szűkölködnek – a saját hazájukban.

Ezért jöttünk ide: hogy beszéljünk erről a gyalázatról.

Tulajdonképpen azért jöttünk hazánk fővárosába, hogy készpénzre váltsunk egy csekket.

Amikor a köztársaságunk megálmodói papírra vetették az Alkotmányt és a Függetlenségi Nyilatkozatot, kötelezvényt írtak alá, amit minden amerikai megörökölt.

Azt ígérték nekünk, hogy minden embernek, igen, fekete embernek éppúgy, mint fehér embernek, elidegeníthetetlen joga van az élethez, a szabadsághoz, és a boldogság kereséséhez.

Ma már nyilvánvaló, hogy Amerika adós maradt ezzel az igérvénnyel a színesbőrű állampolgárai iránt. Nem állt helyt az igérvényéért, a négereknek rossz csekket adott, a csekk mögött nincsen fedezet.

Csakhogy mi nem hisszük el, hogy az igazságosság bankja csődbe mehet. Nem hisszük el, hogy hazánk építménye hiányos alapokra épült volna.

Azért jöttünk tehát, hogy készpénzre váltsuk ezt a csekket, egy olyan csekket, ami biztos kincset ér: a szabadság kincsét és az igazság biztonságát. Azért is jöttünk erre a megszentelt helyre, hogy szenvedélyesen sürgessük Amerikát.

Nincs időnk a hűvös megfontolás luxusára, nem vehetjük be a fokozatosság nyugtatóját.

Itt az idő, hogy valóra váltsuk a demokrácia ígérvényét.

Itt az idő, hogy a szegregáció sötét siralomvölgyéből a faji egyenlőség napfényes útjára lépjünk.

Itt az idő, hogy a nemzet a faji megkülönböztetés futóhomokjáról a testvériség sziklaszilárd alapzatára álljon.

Itt az idő, hogy Isten minden gyermeke számára valóra váljon az igazságosság.

Tragikus lenne a hazánknak, ha elszalasztaná a pillanat sürgetését.

A négerek törvényes elégedetlenségének tikkasztó nyara csak akkor ér véget, ha a szabadság és az egyenlőség ősze hoz enyhülést.

Hatvanhárom nem a vége, hanem a kezdete. Akik abba ringatják magukat, hogy a négerek csak kiadták a gőzt, és majd megnyugszanak, azoknak keserű kijózanodásban lesz részük, mihelyt ez az ország a régi megoldásokkal próbálkozik újra.

Amerikának nem lesz nyugta, amíg a négerek meg nem kapják a polgári jogaikat.

A fölkelés forgószele alapjaiban fogja rengetni az országot, amíg csak az igazságosság napsütése föl nem derül.

De valamit meg kell mondanom az enyémeknek, akik az igazságosság palotájának küszöbén topognak.

Csak úgy nyerhetjük el a méltó helyünket, ha nem keveredünk méltatlan tettekbe.

A szabadságot szomjúhozva ne igyunk a gyűlölet keserű poharából.

A mi küzdelmünket örökké a méltóság és a fegyelem magas szintjén kell folytatnunk.

Nem szabad megengednünk, hogy a mi teremtő tiltakozásunk fizikai erőszakba torzuljon.

Újra és újra föl kell emelkednünk abba a magasságba, ahol a fizikai erő találkozik a lelki erővel.

Ez a csodálatos új harciasság, ami úrrá lett a fekete közösségen, nem vezethet bizalmatlansághoz minden fehér ember iránt, mert fehér barátaink sokan, ahogy itt és most a jelenlétük is bizonyítja, rájöttek, hogy az ő sorsuk hozzá van kötve a mi sorsunkhoz.

Eljöttek, mert rájöttek, hogy az ő szabadságuk kibogozhatatlanul összegubancolódott a mi szabadságunkkal.

Nem járhatunk külön utakon.

Fogadalmat kell tennünk, hogy folyton előre haladunk. Nem fordulhatunk vissza. Van, aki azt kérdezgeti a polgári jogok híveitől: „Mikor nyugszotok már meg?”

Sosem nyughatunk meg, amíg a négerek a rendőrök kimondhatatlan brutalitásának áldozatai. Sosem nyughatunk meg, amíg nem pihenhetünk meg egy útmenti vendégfogadóban, vagy városi szállodában.

Nem nyughatunk, amíg a feketék fölemelkedése csak annyi, hogy egy kisebb gettóból egy nagyobb gettóba költözhetnek.

Sosem nyughatunk, amíg a gyermekeinket megfosztják egyéniségüktől és méltóságukat elrabolják
az olyan kiírásokkal, hogy „Csak fehéreknek”.

Nem nyughatunk, amíg a feketék Mississippi államban nem szavazhatnak, és a feketék New Yorkban azt hiszik, hogy nincs miért szavazniuk.

Nem, nem nyughatunk és nem is nyugszunk, amíg az igazságosság nem hömpölyög mint a folyó, és a tisztesség nem özönlik mindenfelől.

Tudom jól, hogy többen is borzasztó megpróbáltatásokon mentetek keresztül.

Többen is éppen most szabadultatok a szűk börtöncellából. Többen is olyan helyről jöttetek, ahol viharosan üldöznek titeket azért, mert a szabadságot követelitek, és elsodor titeket a rendőri brutalitás.

A szenvedés, amit átéltek, teremtő erő. Dolgozzatok tovább avval a hittel, hogy a meg nem érdemelt szenvedés megváltó erő.

Úgy menjetek vissza Mississippibe, úgy menjetek vissza Alabamába, úgy menjetek vissza Dél-Carolinába, úgy menjetek vissza Louisianaba, úgy menjetek vissza az északi nagyvárosok nyomortelepeire és gettóiba, hogy tudjátok, hogy ez a helyzet meg kell, hogy változzon, és meg is fog változni.

Ne merüljünk el a siralomvölgyben.

Ma azt mondom nektek, barátaim: akármilyen nehéz és csalódott ez a pillanat - én mégiscsak álmodozom. Az amerikai álmot álmodom tovább.

Arról álmodozom, hogy egy szép napon ez a nemzet fölemeli a fejét, és megéli hitvallása szavainak igazi értelmét: „Számunkra magától értetődő, hogy minden ember egyenlő”.

Arról álmodozom, hogy egy szép napon Georgia vöröslő dombjain a volt rabszolgák fiai és a volt rabszolgatartók fiai le tudnak ülni együtt a testvériség asztalához.

Arról álmodozom, hogy egy szép napon még Mississippi Állam is, ez az elnyomás és igazságtalanság hevétől fulladozó sivár pusztaság is átváltozik a szabadság és az igazságosság ligetévé.

Arról álmodozom, hogy egy szép napon az én négy gyermekem is olyan országban élhet, ahol nem a bőrük színe, hanem jellemük alapján ítélik meg őket.

Ma álmodozom.

Arról álmodozom, hogy Alabama Állam, ahol a kormányzó most gáncsoskodik és jogtiprást fröcsög, egy szép napon olyan hely lesz, ahol a fekete kisfiúk és kislányok kéz a kézben tesvérként sétálhatnak a fehér kisfiúkkal és kislányokkal.

Ma álmodozom.

Arról álmodozom, hogy egy szép napon minden völgy fölemelkedik, minden domb és hegy lealacsonyodik, az ugar kivirul, ahol egyenetlenség van, ott egyenesség lesz, felragyog az Úr dicsősége, és ezt minden érző lény látni fogja.

Ez a reménységünk. Evvel a hittel térek vissza Délre. Evvel a hittel a reménytelenség hegyéből is kihasíthatjuk a remény kavicsát. Evvel a hittel a cívódások országos csörömpölését áthangolhatjuk a testvéri egyetértés szép szimfóniájává. Ez a hit képessé tesz bennünket arra, hogy együtt dolgozzunk, együtt imádkozzunk, együtt küzdjünk, együtt vállaljuk a börtönt, együtt álljunk ki a szabadságért, tudván tudva, hogy egy szép napon szabadok leszünk.

Azon a napon Isten minden gyermeke új jelentéssel tudja majd énekelni szózatunkat: „Az országom a tiéd: Szabadság édes földje, rólad dalolok. Föld, melyen atyáim haltak, föld, mely a bevándorló atyák büszkesége, minden hegyoldalról a Szabadság csengjen!”

S ha Amerika nagy nemzet lesz, akkor ez valóra is válik. Csengjen tehát a Szabadság New Hampshire csodálatos dombtetőiről! Csengjen a Szabadság New York hatalmas hegyeiről! Csengjen a Szabadság a pennsylvaniai Alleghenies magaslatokról!

Csengjen a Szabadság Colorado hósipkáiról!

Csengjen a Szabadság California girbe-gurba csúcsairól!

De ez nem elég. Georgia köves hegyormáról is csengjen a Szabadság!

Csengjen a Szabadság Tennessee kilátóiról!

Csengjen a Szabadság Mississippi minden domboldaláról és szelíd lankáiról. Minden egyes lejtőről csengjen a szabadság!

Ha a Szabadságot zengjük, ha minden faluból, minden pusztáról és minden telepről zengjük a Szabadságot, az összes államból és városból, akkor előrébb hozhatjuk azt a napot, amikor Isten mindegyik gyermeke, feketék és fehérek, zsidók és keresztények, kálvinisták és pápisták megfoghatják egymás kezét, és együtt énekelhetik a régi néger spirituáléval: „Végre szabadok, végre szabadok, végre szabadok vagyunk, hála a mindenható Istennek.”

Link

Fordította: Derdák Tibor

4 komment:

1 | Paulin Pál

2008. november 26. 18:36

mert csapat az kell..
                 (Minarik Ede)

2 | Nicol

2009. január 23. 23:16

Drága Dzsaj Bhím!
Hálásan köszönöm, hogy leforditottátok Martin Luther Kind teljes beszédjét… Én nem tudok nagyon angolul, ezért sok órámba került, még megtaláltam ezt az oldalt, mivelhogy mindenhol angolul van meg a beszéd. Nekem ez nagyon fontos volt, és köszönöm. Ezzel nekem váltottatok valóra egy álmot!
Üdvözlettel: Nicol

3 | Pittypango

2009. február 20. 13:20

Drága Dzsaj Bhím!

nagyon nagyon köszönöm hogy lefordítottátok helyettem:d
már fél órája szenvedtem a fordítással mikor is eszembe jutott hogy ez a net:D mért ne írnám be a szöveget valaki biztosan lefordította már és rád akadtam:D
Köszönöm szépen hogy nem kell egy hetet erre a nehéz angol szövegre fordítanom.
Köszönettel Pittypango

4 | Lázi István Benő

2009. június 16. 22:00

I have dream… legyen béke, szabad világ, ahol nem számít hogy ki vagy.

Kommentküldő:

A név meg fog jelenni, az e-mail nem fog megjelenni, a honlap meg fog jelenni, az összeadás a spamvédelmet szolgálja.

Technikai szám:

1720 (Ha szeretnéd közösségünknek adód egy százalékát felajánlani, akkor szükséged lesz erre a technikai-számra.)----

Közösségünk 1. rész

Közösségünk (1. rész)
A Dzsaj Bhím egy vidám köszöntés, tízmillió indiai így köszön egymásnak. Ők a dalitok. Büszke közösség, amelynek a múltban nagyon nehéz sors jutott. Szüleik, nagyszüleik mind halmozottan hátrányos helyzetű emberek voltak, s még ma is sokuknak naponta szembe kell nézni a kiszolgáltatottsággal.
Őseik több mint egy évezreden át a társadalom számkivetettjeiként éltek: mindenki irtózott attól, hogy megérintse őket. Mások a közelségüket is elkerülték, mert még az árnyékukat is szennyezőnek gondolták. Ha jártak iskolába, külön ültették őket, ha kaptak munkát, mindig a legpiszkosabb, legrosszabbul fizető munka volt az övék.

Közösségünk 2. rész

Közösségünk (2. rész)
A köszönésükkel - Dzsaj Bhím - arra emlékeztetik egymást, hogy ötvenhatban sikerrel megvívták a maguk forradalmát az emberi jogaikért. Szent ügy az övék, megdobbantja a mi szívünket is, mivel mi is találkozunk lenézéssel, elkülönítéssel. Mi is szeretnénk magunk mögött tudni a hátrányos megkülönböztetést.
A dalitok története olyan, mint egy mese.

Közösségünk 3. rész

Közösségünk (3. rész)
Élt egyszer száz évvel ezelőtt egy népes családban egy tizenhét éves érinthetetlen fiú, a neve Bhím. A 14 testvér közül ő volt a legkisebb, de kitűnt közülük, vágott az esze, mint a beretva. Felfigyelt rá egy dúsgazdag mahárádzsa, látta, hogy milyen szegény, s ösztöndíjat adott neki, hogy tanuljon. Bhím tudta, hogy az otthoni iskolákban csak előítélet és elkülönítés várna rá, ezért elindult világgá. Eljutott Londonba, New Yorkba, és minden tudományos fokozatot megszerzett. Már Dr. Ámbédkarnak hívták, amikor hazament, hogy ügyvédként szolgálja az övéit.

Közösségünk 4. rész

Közösségünk (4. rész)
Ámde otthon még mindig érinthetetlennek számított a hindú vallás szent könyvei szerint. Ezért összehívta a barátait, és mindenki szeme láttára elégette a Manu törvénykönyve című hindú szentiratot, amelyben írva vagyon, hogy a hindúk nézzék le az érinthetetleneket. Polgárjogi harcos lett belőle és egyre nagyobb tekintélye volt szerte az országban. Amikor India 1947-ben elnyerte függetlenségét, ő lett az igazságügyminiszter. Rábízták, hogy írja meg az ország alkotmányát. Beleírta abba, hogy a diszkrimináció tilos.

Közösségünk 5. rész

Közösségünk (5. rész)
A dalitok öreg korában megbecsülésük jeléül Dr. Bábászáhébnek (apámuramnak) szólították. Ő azonban szomorúan látta, hogy bár mindenki tiszteli őt is, a törvényeit is, a hátrányos megkülönböztetés bizony továbbra is fönnmaradt. Ekkor elhatározta, hogy szellemi kiutat mutat az embereknek. Mivel az ítéleteinket a hitünk határozza meg, vallási fogadalmat tett: „hindúnak születtem, de nem fogok hindúként meghalni”. Elhagyta a vallást, amely annyi szenvedést és megaláztatást hozott az érinthetetleneknek, a ma már dalitoknak.

Közösségünk 6. rész

Közösségünk (6. rész)
Sokat tanulmányozta a világ összes hitét. Olyan hitet keresett, amely egybehangzik a józan ésszel, a modern tudománnyal, és amely szabadságot, egyenlőséget, testvériséget hirdet az emberek között. Úgy döntött: a 2500 évvel azelőtt élt indiai királyfi útját követi: Buddha követője lesz. A dalitok sorsán ezzel fordított a legnagyobbat, hiszen Buddhát világszerte tisztelik, s e híres fiára egész India méltán büszke. Dr. Ámbédkar megmutatta tehát, hogy mindannyian választhatjuk a megbecsültség útját: az ember változtathat a sorsán. A nagy szertartásra százezrek követték Ámbédkart Nágpúr városába 1956 októberében. Ez lett a buddhizmus újjászületése Indiában. „Apámuram” hat hét múlva meghalt.

Közösségünk 7. rész

Közösségünk (7. rész)
Akik akkor ővele együtt új világlátást fogadtak, ma nagymamák és nagypapák. Unokáik ma már annyian vannak, mint Magyarország egész lakossága. Követik Ámbédkar példáját: a legnagyobb nehézségeket is vállalják, hogy tanulhassanak, és élhessenek emberi jogaikkal.

Az összes rész egyben

Közösségünk

  • hattyu: Elnézést de ez nem Bogdán József A vajdasági papköltőről itt talál infot
  • Mikrobi: Derdák úr, Prohászka és XII. Pius nem volt antiszemita, ön viszont hazudik, közpénzt lop és provokálja a tisztességes embereket. Ha a Katoli
  • Bódi Roland: Boldogat Ámbédkárnak születésnapja alkalmából!!!
  • Lázi András: Boldog születés napot kíván a 10. gimi osztály!!!!!
  • február: Jól mongya hogy ezt nem szabadna,csak már ott tartunk teljesen természetes lett a megnyilvánulásban hogy te oda valo vagy cigány vagy stb stb...

Tartalomjegyzék

Kontakt

    Elnök: Orsós János

    Cím:
    3720 Sajókaza, Rákóczi F. u. 29.

    Székhely:
    3720 Sajókaza, Sólyom telep 7-9.

    Telephelyek:
    3600 Ózd, Petőfi út 18-20.
    3659 Sáta, Kolozsvári út 5.

    Telefon/Fax:
    (06) 48-349-209, (06) 48-788-275

    A Dzsaj Bhím Közösség „Segítő Kéz Asszonygyülekezetének” számlaszáma:
    Raiffeisen Bank, 12001008-00156776-00200006

Mottó

Taníttass, lelkesíts és szervezkedj! (Dr. Ámbédkar)

Jeles nap

Boldog Névnapot kívánunk minden kedves István nevű látogatónknak!

Eseménynaptár

Szeptember 24-én: Punéi egyezmény

Október 14-én: Nágpúri áttérés

November 28-án: Az orientalisztika napja (Kőrösi Csoma Sándor 1819. november 28-án indult el rejtélyes keleti útjára.)

November 5-től december 14-ig: Sajógalgócon a Lőrincz család 1944-ben négy zsidó munkaszolgálatos fiút bújtatott (Weisz Pált, Glückmann Zoltánt, Havas Istvánt és Kőrősi Istvánt)

Január 19-én: Dr. Martin Luther King Nap

Február 11-én: A vallásszabadság napja (1676-ban Michael de Ruyter Nápolyban kiszabadította a gályarab-prédikátorokat, például Túróczi Végh András füleki prédikátort, Kálnai Péter putnoki lelkészt, Szalóczi Mihály zubogyi prédikátort)

Március 21-én: A faji megkülönböztetés (apartheid) elleni küzdelem napja (1960 óta)

Április 14-én: Dr. Ámbédkar születésnapja

Május 2-án: Buddha születésnapja (2009-ben)

Augusztus 2-án: A cigány holokauszt emléknapja

Legaktívabb kommentelők

Látogatóink

Részletek

  • Online: 2
  • Mai látogatók: 36
  • Mai oldal-megtekintések: 168
  • Összes látogató: 109214
  • Összes oldal-megtekintés: 1220293
  • Alexa nemzetközi helyezés: 0

Aktuális grafikonok