Dzsaj Bhím Közösség

Három Világ, Egy Bolygó

2007.11.17. Kategorizálva: Címlap, Könyvtár      Címkézve:

A „Harmadik Világ” kifejezés eredete – a kifejezés alkotója így számol be a fogalom születéséről:

1951-ben egy brazil folyóiratban három világot emlegettem, de akkor még a „Harmadik Világ” kifejezést nem használtam. Ezt akifejezést alőször írásban a „l’Observateur” című hetilap 1952. augusztus 14-i számában alkottam és használtam. A cikk így ér véget: „A kizsákmányolt és megvetett Harmadik Világot semmibe veszik, de az, ahogy annak idején a Harmadik Rend is, valamivé akar lenni.” Így idéztem fel a francia forradalom idejéből Sieyes abbé híres mondatát a Harmadik Rendről. Nem folytattam az analógiát, (bár szóban néha viccből hozzáfűztem) hogy a kapitalista világot a nemességhez és a kommunista világot a papsághoz lehet hasonlítani.

Alfred Sauvy cikke a L’Observateur 118. számának 14. oldalán 1952. augusztus 14-én.

Sokat beszélünk a körülöttünk létrejött két világról, a fenyegető háborújukról, a békés egymás mellett élésükről stb., miközben megfeledkezünk arról, hogy van egy harmadik világ, mely jelentősebb is, és időrendben is megelőzi a kettőt. Ez pediglen, ahogy az ENSZ-ben mondanák, az „elmaradott” országok világa.

Egészen másképp látnánk a dolgokat, ha a csapat közepébe helyezkednénk: onnan nézve a két előőrs, a nyugati és a keleti néhány évszázaddal előrébb tart. Masírozzunk egyik vagy másik után, vagy egy harmadik utat kellene keresni?

E harmadik (bár létszámban és időrendben inkább első) világ nélkül a két másik könnyen kijönne egymással. És a megosztott Berlin? Az NDK? Az NSZK? Már régen légiesülhettek volna a megszálló hadseregek… A szovjetek semmitól sem tartanak inkább, mint hogy a Nyugat egy szép napon netán a kommunizmus felé fordul. Keletről nézve a legvadabb nyugati sztálinista is a Nyugat fertőzetét hordozza. Ezerszer inkább egy jó kínait vagy indust várnak Moszkvában az iskolába, aki a buzsoáziát az ott oktatott helyes nézőpontból ismeri meg. Angolokat, svédeket, franciákat nem toboroznak.

A két első világnak csak az számít, hogy hogyan hódíthatnák meg a harmadikat, vagy legalább hogyan állíthatnák a maguk oldalára. Innen fakad az egymás mellett élés minden zavara.

A nyugati kapitalizmus és a keleti kommunizmus egymásra támaszkodik. Ha az egyik eltűnne, a másik nagy bajba kerülne. Az egymás mellett élés végül szép csöndben valami közös rezsim irányába vezet. Miközben tagadják, hogy közelítenek egymáshoz, az idő és a technikai haladás elvégzi a dolgát. Előbb-utóbb úgyis más problémák lesznek fontosak. Melyek ezek? Meg ne kérdezzük.

Képzeljük inkább magunkat a régmúltba: ha Ön a vallásháborúk kellős közepén avval hozakodna elő, hogy egyszer majd a pápistáknak és a kálvinistáknak más gondjuk is lesz, mint a szeplőtelen fogantatás, furcsán néznének Önre, még tán meg is égetnék valami okból, mondjuk azzal, hogy bolond.

Sajnos a harmadik világ birtoklásáért folyó harc nem teszi lehetővé, hogy a két másik dalolva haladjon a saját útján, „az egyetlen igaz úton”. A hidegháború különös következményekkel jár: a vasfüggönyön túl a kémkedés beteges udvartartása a legvadabb elszigetelődéshez vezet. Minálunk pedig leáll a társadalmi fejlődés. Miért is erőlködnénk, ha a kommunizmustól való félelem visszafogja az élbolyt? A progresszív többség megosztott. Szemlátomást az osztály alapú törvényhozás virágkorát éljük. Szabad a rablás, nem kell iskolákat és lakásokat építeni, az állam pénze a gazdagok szórakozását és kényelmesebb közlekedését szolgálja. Szemérmetlenül osztogatják a kiváltságokat a szesziparnak. Ellenzék úgy sincs.

Nemcsak a hadikiadások fékezik mindkét táborban a fejlődést a távoli célkitűzések irányába. Az ellenfélre való mutogatás igazolást nyújthat a pozíciók megmerevítéséhez. Most mindkét táborban a héják győznek. Elég, ha a többieket árulónak állítják be, a régi recept szerint. Egy a célja mindkét oldal vezetésének: a háború.

Egy elem mégis mozgásban marad: az idő. Az halad előre, és előre látnunk engedi, hogy minél több a konzerváló erőlködés, annál nagyobb szakadások keletkeznek. Hogyan történik ez? Többféle módon, de leginkább például így:

Az elmaradott országok világa, a harmadik világ, új szakaszba lép: gyorsan bevezetnek bizonyos orvosi eljárásokat egyszerűen azért, mert olcsók. Algériában egy egész régiót mentesítettek a maláriától DDT-vel lakosonként 68 frankért. Máshol, Ceylonban, Indiában stb., hasonló eredményeket értek el. Fillérekbe kerül az emberéletek évekkel való meghosszabbítása. Csökkent tehát a halandóság: ezek az országok elérték a mi század eleji halandósági értékeinket, miközben a születések száma magas maradt: olyan magas, mint amilyen nálunk kétszáz éve volt. Ebből gazdasági fejlődés következik: a kisebb halandóság a fiatalok körében emeli a termelékenységet. Könnyen beláthatjuk, hogy ehhez beruházásokra van szükség, ami viszont jóval többe van, mint fejenként 68 frank. Ezt azonban már nem lehet finanszírozni a hidegháború miatt. Az eredmény világos: az elnyomorodás. Nem hallják Önök a nizzai nyaralóikban a Földközi tenger túlsó partjáról, Egyiptomból, Tunéziából a segélykiáltásokat? Önök azt gondolják, hogy azok csak palotaforradalmak, izgágák morgolódása, valakik keresik a helyüket? Pedig valódi feszültség fokozódik, forr az emberi katlan.

A mai kínokra és a holnapi katasztrófákra az első és a második világ urai egyetlen általános gyógyírt ismernek: a fegyverkezést. A NATO-ban ez csak a védelmi kiadások fokozatos felsrófolását jelenti, de a Varsói Szerződésben lázas hajszát az újabb és újabb fegyverek után, amelyek három év múlva rendre elavulnak.

Ebben a kalandban matematikai sorsszerűség rejtezik, mintha a Sors tudatosan játszana a világgal:

A háborús készülődés elvonja a figyelmet a világméretű éhezés problémájáról. Arra csak annyira figyelünk, hogy ne támadjon belőle olyan robbanás, ami zavarná a háborús készülődést. Gondoljunk bele:
hányszor követték el a mindenkori konzervatívok azt a hibát, hogy túlbecsülték az emberek tűrőképességét. Most az amerikaiak játszanak evvel a tűzzel, akik újak az uralkodásban. A szabad vállalkozás bűvöletében élnek, azt hiszik, mindenkinek lehet ez a célkitűzése. Még nem fogták föl, hogy egy feudális elmaradottságban élő ország sokkal könnyebben alakulhat át kommunista diktatúrába, mint demokratikus piacgazdaságba. Sovány vigasz, hogy ez a kapitalizmus fejlettebb voltának a bizonyítéka… E tények fényében pedig talán nem kell emberi szolidaritás ahhoz, hogy érzékeljük: az élet élni akar – lassan de ellenállhatatlanul, alázatosan de vadul. A kizsákmányolt és megvetett Harmadik Világot semmibe veszik, de az, ahogy annak idején a Harmadik Rend is, valamivé akar lenni.

Nincs komment:

Kommentküldő:

A név meg fog jelenni, az e-mail nem fog megjelenni, a honlap meg fog jelenni, az összeadás a spamvédelmet szolgálja.

Technikai szám:

1720 (Ha szeretnéd közösségünknek adód egy százalékát felajánlani, akkor szükséged lesz erre a technikai-számra.)----

Közösségünk 1. rész

Közösségünk (1. rész)
A Dzsaj Bhím egy vidám köszöntés, tízmillió indiai így köszön egymásnak. Ők a dalitok. Büszke közösség, amelynek a múltban nagyon nehéz sors jutott. Szüleik, nagyszüleik mind halmozottan hátrányos helyzetű emberek voltak, s még ma is sokuknak naponta szembe kell nézni a kiszolgáltatottsággal.
Őseik több mint egy évezreden át a társadalom számkivetettjeiként éltek: mindenki irtózott attól, hogy megérintse őket. Mások a közelségüket is elkerülték, mert még az árnyékukat is szennyezőnek gondolták. Ha jártak iskolába, külön ültették őket, ha kaptak munkát, mindig a legpiszkosabb, legrosszabbul fizető munka volt az övék.

Közösségünk 2. rész

Közösségünk (2. rész)
A köszönésükkel - Dzsaj Bhím - arra emlékeztetik egymást, hogy ötvenhatban sikerrel megvívták a maguk forradalmát az emberi jogaikért. Szent ügy az övék, megdobbantja a mi szívünket is, mivel mi is találkozunk lenézéssel, elkülönítéssel. Mi is szeretnénk magunk mögött tudni a hátrányos megkülönböztetést.
A dalitok története olyan, mint egy mese.

Közösségünk 3. rész

Közösségünk (3. rész)
Élt egyszer száz évvel ezelőtt egy népes családban egy tizenhét éves érinthetetlen fiú, a neve Bhím. A 14 testvér közül ő volt a legkisebb, de kitűnt közülük, vágott az esze, mint a beretva. Felfigyelt rá egy dúsgazdag mahárádzsa, látta, hogy milyen szegény, s ösztöndíjat adott neki, hogy tanuljon. Bhím tudta, hogy az otthoni iskolákban csak előítélet és elkülönítés várna rá, ezért elindult világgá. Eljutott Londonba, New Yorkba, és minden tudományos fokozatot megszerzett. Már Dr. Ámbédkarnak hívták, amikor hazament, hogy ügyvédként szolgálja az övéit.

Közösségünk 4. rész

Közösségünk (4. rész)
Ámde otthon még mindig érinthetetlennek számított a hindú vallás szent könyvei szerint. Ezért összehívta a barátait, és mindenki szeme láttára elégette a Manu törvénykönyve című hindú szentiratot, amelyben írva vagyon, hogy a hindúk nézzék le az érinthetetleneket. Polgárjogi harcos lett belőle és egyre nagyobb tekintélye volt szerte az országban. Amikor India 1947-ben elnyerte függetlenségét, ő lett az igazságügyminiszter. Rábízták, hogy írja meg az ország alkotmányát. Beleírta abba, hogy a diszkrimináció tilos.

Közösségünk 5. rész

Közösségünk (5. rész)
A dalitok öreg korában megbecsülésük jeléül Dr. Bábászáhébnek (apámuramnak) szólították. Ő azonban szomorúan látta, hogy bár mindenki tiszteli őt is, a törvényeit is, a hátrányos megkülönböztetés bizony továbbra is fönnmaradt. Ekkor elhatározta, hogy szellemi kiutat mutat az embereknek. Mivel az ítéleteinket a hitünk határozza meg, vallási fogadalmat tett: „hindúnak születtem, de nem fogok hindúként meghalni”. Elhagyta a vallást, amely annyi szenvedést és megaláztatást hozott az érinthetetleneknek, a ma már dalitoknak.

Közösségünk 6. rész

Közösségünk (6. rész)
Sokat tanulmányozta a világ összes hitét. Olyan hitet keresett, amely egybehangzik a józan ésszel, a modern tudománnyal, és amely szabadságot, egyenlőséget, testvériséget hirdet az emberek között. Úgy döntött: a 2500 évvel azelőtt élt indiai királyfi útját követi: Buddha követője lesz. A dalitok sorsán ezzel fordított a legnagyobbat, hiszen Buddhát világszerte tisztelik, s e híres fiára egész India méltán büszke. Dr. Ámbédkar megmutatta tehát, hogy mindannyian választhatjuk a megbecsültség útját: az ember változtathat a sorsán. A nagy szertartásra százezrek követték Ámbédkart Nágpúr városába 1956 októberében. Ez lett a buddhizmus újjászületése Indiában. „Apámuram” hat hét múlva meghalt.

Közösségünk 7. rész

Közösségünk (7. rész)
Akik akkor ővele együtt új világlátást fogadtak, ma nagymamák és nagypapák. Unokáik ma már annyian vannak, mint Magyarország egész lakossága. Követik Ámbédkar példáját: a legnagyobb nehézségeket is vállalják, hogy tanulhassanak, és élhessenek emberi jogaikkal.

Az összes rész egyben

Közösségünk

  • hattyu: Elnézést de ez nem Bogdán József A vajdasági papköltőről itt talál infot
  • Mikrobi: Derdák úr, Prohászka és XII. Pius nem volt antiszemita, ön viszont hazudik, közpénzt lop és provokálja a tisztességes embereket. Ha a Katoli
  • Bódi Roland: Boldogat Ámbédkárnak születésnapja alkalmából!!!
  • Lázi András: Boldog születés napot kíván a 10. gimi osztály!!!!!
  • február: Jól mongya hogy ezt nem szabadna,csak már ott tartunk teljesen természetes lett a megnyilvánulásban hogy te oda valo vagy cigány vagy stb stb...

Tartalomjegyzék

Kontakt

    Elnök: Orsós János

    Cím:
    3720 Sajókaza, Rákóczi F. u. 29.

    Székhely:
    3720 Sajókaza, Sólyom telep 7-9.

    Telephelyek:
    3600 Ózd, Petőfi út 18-20.
    3659 Sáta, Kolozsvári út 5.

    Telefon/Fax:
    (06) 48-349-209, (06) 48-788-275

    A Dzsaj Bhím Közösség „Segítő Kéz Asszonygyülekezetének” számlaszáma:
    Raiffeisen Bank, 12001008-00156776-00200006

Mottó

Taníttass, lelkesíts és szervezkedj! (Dr. Ámbédkar)

Jeles nap

Boldog Névnapot kívánunk minden kedves János nevű látogatónknak!

Eseménynaptár

Szeptember 24-én: Punéi egyezmény

Október 14-én: Nágpúri áttérés

November 28-án: Az orientalisztika napja (Kőrösi Csoma Sándor 1819. november 28-án indult el rejtélyes keleti útjára.)

November 5-től december 14-ig: Sajógalgócon a Lőrincz család 1944-ben négy zsidó munkaszolgálatos fiút bújtatott (Weisz Pált, Glückmann Zoltánt, Havas Istvánt és Kőrősi Istvánt)

Január 19-én: Dr. Martin Luther King Nap

Február 11-én: A vallásszabadság napja (1676-ban Michael de Ruyter Nápolyban kiszabadította a gályarab-prédikátorokat, például Túróczi Végh András füleki prédikátort, Kálnai Péter putnoki lelkészt, Szalóczi Mihály zubogyi prédikátort)

Március 21-én: A faji megkülönböztetés (apartheid) elleni küzdelem napja (1960 óta)

Április 14-én: Dr. Ámbédkar születésnapja

Május 2-án: Buddha születésnapja (2009-ben)

Augusztus 2-án: A cigány holokauszt emléknapja

Legaktívabb kommentelők

Látogatóink

Részletek

  • Online: 2
  • Mai látogatók: 23
  • Mai oldal-megtekintések: 35
  • Összes látogató: 127420
  • Összes oldal-megtekintés: 1542128
  • Alexa nemzetközi helyezés: 0

Aktuális grafikonok