Dzsaj Bhím Közösség

A hetvenes évek elejéig, míg Pécs peremén a Búzaberki cigánytelep megvolt, lovári és beás családok békében éltek egymás mellett, egymással. Édesanyám közössége nem a lovári vagy beás előjellel határozta meg tagjait, hanem a közösen kialakított értékrend alapján. Búzaberkin ma egy lélek sem lakik. Sűrű erdő borítja…

A cigánytelep felszámolását követően a családokat megüresedő bányászlakásokba költöztette a tanács. A közösség tagjait falvak, kilométerek választották el egymástól. Kialakult az enyém, a tiéd. A lakótelepen felnövők értékrendje is e szerint formálódott. A közös értékrend elveszvén, önmeghatározásra volt szükség. Tudatosult a lovári-beás különbség, mint ahogyan serdülőkorban a fiú-lány különbség. A puszta tudatosulással még nem is volt különösebb gond, míg az önmeghatározás a nyolcvanas évek végétől anyagi érdekeket meg nem mozgatott. Intézményesültek a nyelvápolás és a kultúra különböző összetevői. Megjelent a kenyérben mérhető etnobiznisz, majd a javak szélesebb körében mérhető romanobiznisz.

Az önmeghatározás ekkor már drágábbnál drágább érceket hozott felszínre. Létrejöttek túlnyomórészt csak lovári cigány és csak beás cigány civil szerveződések. Állami támogatás megszerzése reményében egy csatabárdra ugrott mindkettő. Hol ez, hol az győzött. Kémeket alkalmaztak, kik méregették egymás gyengeségét. Jól időzítve érkezett a csapás, aztán pedig az ellencsapás. Tudatosultak a modern hadviselés szabályai… (Vajon az államnak van ebben érdekeltsége?)

A tudás hatalom. De mi felett?

Néprajz, szociológia, kulturális antropológia mind arisztotelészi módon vizsgálódik, átgázol az érintetlenen, hogy azt saját mintái alapján határozza meg. Ezt tudománynak nevezzük. Elfogadjuk, mert legfőbb erénye a kívülállóság, a tárgyilagosság. Ezt szépen leírjuk, majd második lépésként szerkezetileg nyúlunk bele a már nagyon is érintettek rendszerébe. Oly módon, ahogy nekünk jó, ahogy mi tanultuk, láttuk. Elérjük, hogy hasonlítsanak ránk, éljenek hozzánk hasonlóan, ezért megteszünk mindent, s ismét írunk egy könyvet. A következő könyveket pedig azért kell megírnunk, mert azok, akiken átgázoltunk, nem érzik jól magukat, nem tudják beilleszteni értékeiket a mi értékeinkbe. Elkezdődik a nagy puzzle-játék. Ismét egy könyv, megszületik a rezervátum és a gettó fogalma. A legfontosabb probléma végül az átgázoltak létszáma lesz… Pár év múlva már ez sem probléma. Ha esetleg gyermekeink meg akarják ismerni az átgázoltakat, elküldhetjük őket a könyvtárba - írtunk róluk eleget.

Ez tesz minket híressé, gazdaggá, elismertté - hatalmassá… Nemcsak azok szemében, akik mindezzel azonosulnak…

Az észak-indiai Fathpur-Shikriben épült nagymecset fölött olvasható felirat így szól hozzánk: „Híd a világ: menjetek át rajta, de rá ne telepedjetek”.

Kevés cigány nemzetiségű rendelkezik diplomával. Viszont „sokra” lenne szükség. Nagyon csekély hányad indul el a diplomaszerzés rögös útján, és mérhetetlenül kis rész az, amely végigmegy rajta. Szegény családok még szegényebb diákjairól van szó, s némelyek közülük a kilátástalanság közepette egy szelet kenyérért odaadnák magukat. Ezeket a szegény diákokat jegyzik a tőzsdén - árfolyamuk van. Az adott hatalom ideológiájának megvallása-kor, hirdetésekor kerül a szájukba a kenyér.

Mindeközben hígul a tudomány, vagy amit úgy hívnak. Lábat csókoló, szívet szaggató, romantikus „-lógia” néven új tudományág kap tanszéket a pécsi egyetemen. Magunk között nevezzük csak „büfé” szaknak. A romáknak ez a „-lógia” is megfelel?

Cui prodest ignorantia? - kérdezi Derdák Tibor szociológus a Népszabadság október 16-i számában. Annak, aki nem szereti az elnyomottaktól a maguk alkotta véleményt hallani - az államnak. Annak az államnak, amely betömi az éhesek száját egy olcsó állami diplomával. E diplomával állami tisztségeket is be lehet majd tölteni… Az Országos Cigány Önkormányzat elnöke például miniszter szeretne lenni. Még nem tudja, melyik tárca kellene neki, legjobb lenne talán egy cigány minisztérium. A hatalomnak szüksége van rá, csak maradjon csendben… Az ilyen-olyan konferenciák bőséges és finom ételei pedig agymosott áldozattá teszik az életük előző szakaszaiban zsíros kenyéren élőket… Ez a hajszálvékony réteg így nemcsak hallgatni fog, hanem meg is küzd a bőséges és finom ételekért és a vele járó pénzért azokkal a hajdani társakkal, akik a küszöböt rágják a konferenciák falain kívül, attól nagyon messze… Hol itt a szolidaritás, a hajdan volt Búzaberki cigánytelep egysége, a pénzért és magunkért vásárolt „műveltség” és „tudás”?

Arany János „A nagyidai cigányok” című hőskölteményében így ír róluk: „Hagyjuk-e, tűrjük-e, véreim, cigányok, / Hogy erőt vegyenek ezek a zsiványok? / Eltöröljék a föld színéről fajunkat, / Kordovány bőrünket, fekete hajunkat?”

Tudás, hatalom, pénz - a civilizáció tartozékai. Ama, ma már gigantikus, hihetetlen fejlettségű civilizációé, amely demokratikus istenkirályként diktálja a világtörténelmet… S mi jegyet váltunk erre a mozifilmre is. Hasonlítani akarunk a főszereplőre… (?)

A demokráciát és egyébként bármilyen államformát, ahogyan a fent leírt erőtérben is, a függő viszony határozza meg. Demokráciákban is lehetnek alávetett csoportok. Hosszú távon azonban a túl nagy különbségek szétfeszítik a demokráciát - ahogyan Athénban is történt. A civil társadalom, ha felismeri e veszedelmet, kialakítja a segítségnyújtás, az adakozás és pártfogás kultúráját a tehetséges szegény sorsúak felkarolása, támogatása érdekében.

Magyarországon még nem hallottam felelős ember szájából, de a cseh államfő szóba merte hozni, hogy: „A cigányság nem a demokrácia, hanem a civil társadalom lakmuszpróbája”.

mozăs-kalányos lászló
egy XXI. századi barbár

Népszabadság, 2001. november 22.