A kasztok pokla
Kategorizálva: Címlap, Könyvtár Címkézve: Ámbédkar, Dharma és forradalom, Szangharaksita
A kasztokat a rendszer védelmezői munkamegosztásként, társadalmi rendként, gazdag vallási és virágzó kulturális élet kereteként állítják be. A páriák e rendszer legalján egészen mást tapasztaltak. Ámbédkar, amikor áttért a buddhizmusra, kijelentette, hogy úgy érzi, mintha a pokolból szabadulna, és kétségkívül az őt követő több százezer érinthetetlen is hasonlóan érzett. A kaszt poklából szabadultak, amely évszázadokon át rájuk volt kényszerítve, és amit Ámbédkar kínzásként jellemzett.
E pokol igazi természetének a nyitja maga a szó: „érinthetetlen”. Érinthetetlen, akit nem lehet megérinteni. Nem lehet, mert érintése önmagában beszennyezi a másik embert, aki megérinti, vagy akit megérint. Az érintés nem csak közvetlen érintkezést jelenthet. Azok a tárgyak is beszennyezik az érinthetőt, amelyek érinthetetlenekhez is érnek, vagy amit előzőleg érinthetetlenek megfogtak. Így például az elválasztó függöny is beszennyez, ha ugyanannak a függönynek a másik oldalán csandálák állnak! Leginkább átadhatja a szennyezést az étel és az ital. Ha egy páriának csak az árnyéka, netán a pillantása ráesik egy érinthetőre, vagy bármire, ami az érinthető személy tulajdona, már az is beszennyez. Egyes pária kasztok annyira szennyezőnek minősülnek, hogy a magasabb kasztbéliektől csak bizonyos távolságban tartózkodhatnak (bráhminoktól pl. harminc lábnyira), de legjobb, ha látótávolságon kívül vannak. Az „érinthetetlen” kifejezést tehát lehetne így is fordítani: „megközelíthetetlen” avagy „láthatatlan”. Nem meglepő, hogy a csandálák iszony, undor, megvetés, távolságtartás tárgyai a kaszt-hindúk részéről. Azon sem kell csodálkoznunk, hogy a páriák számára a kaszt-hindúk, különösen a bráhminok félelem és gyűlölet tárgyai.
Legaktívabb kommentelők