A rendszerváltást követően a szovjet mintára kiépült iskolarendszer megrepedezett, és tér nyílt az alternatív pedagógia előtt. Hirtelen értékké lett a szegénység kultúrája, teret nyert a liberálisabb nevelés, amelyben már a hátrányos helyzetűek is fejlődhettek. Megszerveződtek a roma polgárjogi szervezetek, a kisebbségi önkormányzatok, megalakult a Magyarországi Cigányokért Közalapítvány, megindultak a Soros Alapítvány roma programjai, és számos új munkatársat vett fel a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Hivatal. A pedagógusok kiváló munkát végeztek, a hátrányos helyzetű gyerekeket soha nem látott arányban vették fel középiskolákba. Úgy tűnt, megvalósítható az esélyegyenlőség, nyomornegyedekből, cigánytelepekről is be lehet jutni a felsőoktatásba. A remény egészen addig élt, amíg a főiskolákon, egyetemeken tanuló és ott már végző „gyerekek” fel nem tették a kérdést az őket e szellemiségben nevelő pedagógusoknak: meddig kell még gyerekcipőt hordanunk?
Tovább »
A hetvenes évek elejéig, míg Pécs peremén a Búzaberki cigánytelep megvolt, lovári és beás családok békében éltek egymás mellett, egymással. Édesanyám közössége nem a lovári vagy beás előjellel határozta meg tagjait, hanem a közösen kialakított értékrend alapján. Búzaberkin ma egy lélek sem lakik. Sűrű erdő borítja…
Tovább »
A cigány diákok, akikkel dolgozom, időnként furcsa problémákkal állnak elő: „Jó az magának, hogy én tanulok?” Olykor azonban e kérdés megfordítása is el-elhangzik: „Jó az valakinek, hogy mi nem tanulunk?” Cui prodest ignorantia? Romániában hallottam így, ahogy a címben írtam. A temesvári egyetemen, egy ott tanító cigány asszony fogalmazta ekképpen, Ciceró modorában. Márk Letícia görög-latin tanárnő - jegyezzük meg a nevét, még hallani fogunk róla - szabad idejében otthon, Temesvár külvárosában, a mosókonyhában a környék lakóinak betűvetést oktat: a Soros Alapítvány segítségével az analfabetizmus ellen küzd.
Tovább »
A „Harmadik Világ” kifejezés eredete – a kifejezés alkotója így számol be a fogalom születéséről:
1951-ben egy brazil folyóiratban három világot emlegettem, de akkor még a „Harmadik Világ” kifejezést nem használtam. Ezt akifejezést alőször írásban a „l’Observateur” című hetilap 1952. augusztus 14-i számában alkottam és használtam. A cikk így ér véget: „A kizsákmányolt és megvetett Harmadik Világot semmibe veszik, de az, ahogy annak idején a Harmadik Rend is, valamivé akar lenni.” Így idéztem fel a francia forradalom idejéből Sieyes abbé híres mondatát a Harmadik Rendről. Nem folytattam az analógiát, (bár szóban néha viccből hozzáfűztem) hogy a kapitalista világot a nemességhez és a kommunista világot a papsághoz lehet hasonlítani.
Alfred Sauvy cikke a L’Observateur 118. számának 14. oldalán 1952. augusztus 14-én.
Sokat beszélünk a körülöttünk létrejött két világról, a fenyegető háborújukról, a békés egymás mellett élésükről stb., miközben megfeledkezünk arról, hogy van egy harmadik világ, mely jelentősebb is, és időrendben is megelőzi a kettőt. Ez pediglen, ahogy az ENSZ-ben mondanák, az „elmaradott” országok világa.
Tovább »
Telepítsd a Flash Playert a lejátszáshoz!
Énekelj a faluból, énekelj a városból
Szábá kucsi ho szák-i déj
Énekel mindenki aki kedveszegett volt
Szábá kucsi ho szák-i déj
Szabadíts fel, szabadíts fel, Miniszterelnök, szabadíts fel.
Szabadíts fel, szabadíts fel, Miniszterelnök, szabadíts fel.
Söprés, szövés, földművelés
Szábá kucsi ho szák-i déj
Mutasd meg nekem az érdemünket tagadó embert
Szábá kucsi ho szák-i déj
Szabadítsd fel a Dalitokat, szabadítsd fel a Dalitokat,
Miniszterelnök, szabadítsd fel a Dalitokat
Szabadítsd fel a Dalitokat, szabadítsd fel a Dalitokat,
Miniszterelnök, szabadítsd fel a Dalitokat
Tovább »
Kategorizálva: Címlap, Könyvtár Címkézve: Népszabadság 
A rendszerváltást követően a szovjet mintára kiépült iskolarendszer megrepedezett, és tér nyílt az alternatív pedagógia előtt. Hirtelen értékké lett a szegénység kultúrája, teret nyert a liberálisabb nevelés, amelyben már a hátrányos helyzetűek is fejlődhettek. Megszerveződtek a roma polgárjogi szervezetek, a kisebbségi önkormányzatok, megalakult a Magyarországi Cigányokért Közalapítvány, megindultak a Soros Alapítvány roma programjai, és számos új munkatársat vett fel a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Hivatal. A pedagógusok kiváló munkát végeztek, a hátrányos helyzetű gyerekeket soha nem látott arányban vették fel középiskolákba. Úgy tűnt, megvalósítható az esélyegyenlőség, nyomornegyedekből, cigánytelepekről is be lehet jutni a felsőoktatásba. A remény egészen addig élt, amíg a főiskolákon, egyetemeken tanuló és ott már végző „gyerekek” fel nem tették a kérdést az őket e szellemiségben nevelő pedagógusoknak: meddig kell még gyerekcipőt hordanunk?
Legaktívabb kommentelők