Máj multyé krisjunurj sză vă gye drágu-l Domn, pátyé sî ku szănă tátyé fugă rou ká părou, vijé binyilye ká nălbinyije kit frunză-j pă szok átit kupij sză vă gye drágu-l Domn pă lá fok!
Zhutisardas o Del te resas o kerechuno, te resas les ande inke bute bershende baxtyasa, zorasa, pachasa, vojasa, sastyimasa, tumare familijanca kethane. Po rup po somnakaj te phiren. T’aven saste thaj baxtale!
शुभ नाताळ नवीन वर्षच्या हार्दिक शुभेच्छा
Śubh Nātāḷ Navīn Varṣacyā Hārdik Śubhecchā
A háttérzene forrása: You Tube (A cigánytábor az égbe megy, A piros alma, Loli Phabay, 1975)
Telepítsd a Flash Playert a lejátszáshoz!
Letöltés (66 fotó, becsomagolt JPG, 16.5 MB)
A rendszerváltást követően a szovjet mintára kiépült iskolarendszer megrepedezett, és tér nyílt az alternatív pedagógia előtt. Hirtelen értékké lett a szegénység kultúrája, teret nyert a liberálisabb nevelés, amelyben már a hátrányos helyzetűek is fejlődhettek. Megszerveződtek a roma polgárjogi szervezetek, a kisebbségi önkormányzatok, megalakult a Magyarországi Cigányokért Közalapítvány, megindultak a Soros Alapítvány roma programjai, és számos új munkatársat vett fel a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Hivatal. A pedagógusok kiváló munkát végeztek, a hátrányos helyzetű gyerekeket soha nem látott arányban vették fel középiskolákba. Úgy tűnt, megvalósítható az esélyegyenlőség, nyomornegyedekből, cigánytelepekről is be lehet jutni a felsőoktatásba. A remény egészen addig élt, amíg a főiskolákon, egyetemeken tanuló és ott már végző „gyerekek” fel nem tették a kérdést az őket e szellemiségben nevelő pedagógusoknak: meddig kell még gyerekcipőt hordanunk?
Tovább »
A hetvenes évek elejéig, míg Pécs peremén a Búzaberki cigánytelep megvolt, lovári és beás családok békében éltek egymás mellett, egymással. Édesanyám közössége nem a lovári vagy beás előjellel határozta meg tagjait, hanem a közösen kialakított értékrend alapján. Búzaberkin ma egy lélek sem lakik. Sűrű erdő borítja…
Tovább »
A cigány diákok, akikkel dolgozom, időnként furcsa problémákkal állnak elő: „Jó az magának, hogy én tanulok?” Olykor azonban e kérdés megfordítása is el-elhangzik: „Jó az valakinek, hogy mi nem tanulunk?” Cui prodest ignorantia? Romániában hallottam így, ahogy a címben írtam. A temesvári egyetemen, egy ott tanító cigány asszony fogalmazta ekképpen, Ciceró modorában. Márk Letícia görög-latin tanárnő - jegyezzük meg a nevét, még hallani fogunk róla - szabad idejében otthon, Temesvár külvárosában, a mosókonyhában a környék lakóinak betűvetést oktat: a Soros Alapítvány segítségével az analfabetizmus ellen küzd.
Tovább »
Kategorizálva: 
Legaktívabb kommentelők