Dzsaj Bhím Közösség

A háttérzene forrása: You Tube (A cigánytábor az égbe megy, A piros alma, Loli Phabay, 1975)

Telepítsd a Flash Playert a lejátszáshoz!

  Letöltés (66 fotó, becsomagolt JPG, 16.5 MB)

A cigány diákok, akikkel dolgozom, időnként furcsa problémákkal állnak elő: „Jó az magának, hogy én tanulok?” Olykor azonban e kérdés megfordítása is el-elhangzik: „Jó az valakinek, hogy mi nem tanulunk?” Cui prodest ignorantia? Romániában hallottam így, ahogy a címben írtam. A temesvári egyetemen, egy ott tanító cigány asszony fogalmazta ekképpen, Ciceró modorában. Márk Letícia görög-latin tanárnő - jegyezzük meg a nevét, még hallani fogunk róla - szabad idejében otthon, Temesvár külvárosában, a mosókonyhában a környék lakóinak betűvetést oktat: a Soros Alapítvány segítségével az analfabetizmus ellen küzd.

Tovább »

A „Harmadik Világ” kifejezés eredete – a kifejezés alkotója így számol be a fogalom születéséről:

1951-ben egy brazil folyóiratban három világot emlegettem, de akkor még a „Harmadik Világ” kifejezést nem használtam. Ezt akifejezést alőször írásban a „l’Observateur” című hetilap 1952. augusztus 14-i számában alkottam és használtam. A cikk így ér véget: „A kizsákmányolt és megvetett Harmadik Világot semmibe veszik, de az, ahogy annak idején a Harmadik Rend is, valamivé akar lenni.” Így idéztem fel a francia forradalom idejéből Sieyes abbé híres mondatát a Harmadik Rendről. Nem folytattam az analógiát, (bár szóban néha viccből hozzáfűztem) hogy a kapitalista világot a nemességhez és a kommunista világot a papsághoz lehet hasonlítani.

Alfred Sauvy cikke a L’Observateur 118. számának 14. oldalán 1952. augusztus 14-én.

Sokat beszélünk a körülöttünk létrejött két világról, a fenyegető háborújukról, a békés egymás mellett élésükről stb., miközben megfeledkezünk arról, hogy van egy harmadik világ, mely jelentősebb is, és időrendben is megelőzi a kettőt. Ez pediglen, ahogy az ENSZ-ben mondanák, az „elmaradott” országok világa.

Tovább »

Telepítsd a Flash Playert a lejátszáshoz! Énekelj a faluból, énekelj a városból

Szábá kucsi ho szák-i déj

Énekel mindenki aki kedveszegett volt

Szábá kucsi ho szák-i déj

Szabadíts fel, szabadíts fel, Miniszterelnök, szabadíts fel.

Szabadíts fel, szabadíts fel, Miniszterelnök, szabadíts fel.

Söprés, szövés, földművelés
Szábá kucsi ho szák-i déj
Mutasd meg nekem az érdemünket tagadó embert
Szábá kucsi ho szák-i déj
Szabadítsd fel a Dalitokat, szabadítsd fel a Dalitokat,
Miniszterelnök, szabadítsd fel a Dalitokat
Szabadítsd fel a Dalitokat, szabadítsd fel a Dalitokat,
Miniszterelnök, szabadítsd fel a Dalitokat

Tovább »

A Dzsaj Bhím egy vidám köszöntés, tízmillió indiai így köszön egymásnak. Ők a dalitok. Büszke közösség, amelynek a múltban nagyon nehéz sors jutott. Szüleik, nagyszüleik mind halmozottan hátrányos helyzetű emberek voltak, s még ma is sokuknak naponta szembe kell nézni a kiszolgáltatottsággal.

Őseik több mint egy évezreden át a társadalom számkivetettjeiként éltek: mindenki irtózott attól, hogy megérintse őket. Mások a közelségüket is elkerülték, mert még az árnyékukat is szennyezőnek gondolták. Ha jártak iskolába, külön ültették őket, ha kaptak munkát, mindig a legpiszkosabb, legrosszabbul fizető munka volt az övék.

A köszönésükkel - Dzsaj Bhím - arra emlékeztetik egymást, hogy ötvenhatban sikerrel megvívták a maguk forradalmát az emberi jogaikért. Szent ügy az övék, megdobbantja a mi szívünket is, mivel mi is találkozunk lenézéssel, elkülönítéssel. Mi is szeretnénk magunk mögött tudni a hátrányos megkülönböztetést.

A dalitok története olyan, mint egy mese.

Tovább »