Borsod- Abaúj- Zemplén megyében Sajókaza településen 2011. április 30 –án lezárult és az utánkövetés szakaszához érkezett a Társadalmi Megújulás Operatív Program „Első lépés”- alacsony foglalkoztatási eséllyel rendelkezők képessé tevő és önálló életvitelt elősegítő programjai - „A sajókazai telepről az integráció útján” TÁMOP – 5.3.1- 08/2-2009-0069 számú pályázati projekt. Megvalósítója a pécsi székhelyű Amrita OBK egyesület és az ózdi székhelyű Borsod Tranzit Kht. A 18 hónapos program keretében 30 fő alacsony iskolai végzettséggel rendelkező, halmozottan hátrányos helyzetű, munkanélküli személy részesült munkaerő-piaci esélyeket növelő képzésben. 9 férfi és 21 nő számára nyílt lehetőség arra, hogy magasabb iskolai végzettséget szerezzen. A képzéseket folyamatos mentorálás kísérte, a résztvevők képzési támogatásban részesültek és mindezek mellett pszichológiai szolgáltatás, álláskereső klub és ingyenes egészségügyi szűrőprogram vált elérhetővé a célcsoport számára. A program legfőbb eredményeként 6 fő befejezte általános iskolai tanulmányait és ezáltal lehetőségük van a továbblépésre. A Dzsaj Bhím közösség által fenntartott, sajókazai székhelyű Dr. Ámbédkar Iskola továbbra is biztosítja a továbbtanulás esélyét a saját sorsán változtatni akaró, hátrányos helyzetű fiatalok és felnőttek számára.
Ajándékcsomagot kaptak a Borsod megyei Sajókazán azok a családok, amelyek az elmúlt évben a Dr. Ámbédkár Gimnáziumba járó gyermekeikkel együtt tanultak és jó eredményt értek el. Az ünnepi ajándékot Balog Zoltán társadalmi felzárkózásért felelős államtitkár adta át az érintetteknek szombaton.
A sajókazai Rákóczi úton lévő közösségi házban karácsonyi műsor várta az egybegyűlteket, a programmal a budai Káldor Miklós Kollégium diákjai kedveskedtek a jelenlévőknek. Az egyik hazai élelmiszer-áruházlánc által felajánlott ajándékkosarakat ezután kapták meg a gyerekek és szüleik.
Sajókazán 2010. augusztus 21-én tartották az állami ünnep helyi rendezvényeit.
A délutánt a Sólyom telepen szerveződött hagyományőrző csoportok nyitották.
A Sajókazai Asszonykórus több civil szervezet tagjaiból alakult. 2009 novemberétől énekelnek együtt, repertoárjukban megtalálható a magyarországi, szlovákiai, romungro, magyar cigányok dal kultúrája, cigányos csárdások, pergető, illetve hallgató dalok. Magyarul, és ami különlegesnek számít itt Magyarországon, egy régi cigány nyelven, az ún. kárpáti cigány nyelven szólaltatják meg népdalaikat.
Utánuk a Testvérszívek hagyományőrző folklór együttes zenészeit fogadta a kastély előtt felállított színpad.
A sajókazai közönség ilyen fellépéseken ismerheti meg a cigányság autentikus kultúráját, zenéit, táncait.
Az ország egyik leghátrányosabb helyzetű területén, az ózdi kistérségben december 15-én indul a 11 települést és 330 gyermeket bevonó, komplex tanodaprogram, amely hátrányos helyzetű, 7-8. osztályos gyerekeket kíván hozzásegíteni a sikeres továbbtanuláshoz. A programot megvalósító Dr. Ámbédkar Gimnázium, illetve a fenntartó Dzsaj Bhím Közösség országosan öt településen működteti „második esély” gimnáziumát.Míg a középosztálybeli gyerekek zöme számára magától értetődő, hogy az általános iskola elvégzése után érettségit adó középiskolában folytatják tanulmányaikat, és az ehhez szükséges kulturális és anyagi háttér elérhető a számukra, a mélyszegénységben élő gyerekekben ennek lehetősége sokszor fel sem merül. Az igazán rászoruló gyerekek számára a különórák megfizethetetlenek, az iskolai képzés sokszor kevéssé eredményes, és olykor családjuk sem hisz abban, hogy eljuthatnak az érettségiig. Álmaikban sem mernek többet remélni egy szakmunkás bizonyítványnál. Ózdon épp úgy, ahogy bárhol az országban, a cigány fiatalok elenyésző arányban tudnak érettségit szerezni, s ez mélyszegénységben élő nem cigány társaikra is érvényes. A középiskolába való bejutás és annak sikeres elvégzése közös térségi érdek, ezért a program a helyi önkormányzati, kisebbségi, egyházi és magán szervezetekkel partnerségre törekszik. „Ez a program a gyerekek felzárkóztatása és a munkahelyteremtés szempontjából egyaránt fontos megoldást kínál”– véli Kovács László, az egyik érintett település, Kelemér polgármestere. „A gyerekekről először azt kell megtudnunk, hogy mi az, ami mozgatja őket. Ezután közösségi élményekben, szerencsés találkozásokban és sikerekben kell részesülniük ahhoz, hogy hosszú távon az iskolában is jól akarjanak és tudjanak teljesíteni” – fejti ki Orsós János Waldorf-tanár, a Dzsaj Bhím Közösség vezetője. – „Mi nem a tananyagot, hanem a gyerekeket tanítjuk. Játékos, nem-formális eszközökkel fejlesztjük őket. Környezetükből kimozdulva, olyan példákkal találkoznak, amelyek vágyat és hitet ébresztenek bennük arra nézve, hogy kitörhetnek a nyomorból, lehetnek felelős és aktív állampolgárok.” Mindehhez szükséges, hogy a gyerekek saját maguk is aktív félként – művészeti alkotások létrehozóiként, önkéntes akciók megvalósítóiként – vegyenek részt a programban. Munkánkat az egyes településeken mentorok segítik, akik a gyerekekkel, családjaikkal és az intézményekkel egyaránt rendszeres kapcsolatot tartanak.
A programot az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával 451 207 404,- Ft-ból valósítják meg. A program 2010. szeptember 1-től 2012. augusztus 31-ig tart.
2453 (Ha szeretnéd közösségünknek adód egy százalékát felajánlani, akkor szükséged lesz erre a technikai-számra.)
Közösségünk 1. rész
Közösségünk (1. rész)
A Dzsaj Bhím egy vidám köszöntés, tízmillió indiai így köszön egymásnak. Ők a dalitok. Büszke közösség, amelynek a múltban nagyon nehéz sors jutott. Szüleik, nagyszüleik mind halmozottan hátrányos helyzetű emberek voltak, s még ma is sokuknak naponta szembe kell nézni a kiszolgáltatottsággal.
Őseik több mint egy évezreden át a társadalom számkivetettjeiként éltek: mindenki irtózott attól, hogy megérintse őket. Mások a közelségüket is elkerülték, mert még az árnyékukat is szennyezőnek gondolták. Ha jártak iskolába, külön ültették őket, ha kaptak munkát, mindig a legpiszkosabb, legrosszabbul fizető munka volt az övék.
Közösségünk 2. rész
Közösségünk (2. rész)
A köszönésükkel - Dzsaj Bhím - arra emlékeztetik egymást, hogy ötvenhatban sikerrel megvívták a maguk forradalmát az emberi jogaikért. Szent ügy az övék, megdobbantja a mi szívünket is, mivel mi is találkozunk lenézéssel, elkülönítéssel. Mi is szeretnénk magunk mögött tudni a hátrányos megkülönböztetést.
A dalitok története olyan, mint egy mese.
Közösségünk 3. rész
Közösségünk (3. rész)
Élt egyszer száz évvel ezelőtt egy népes családban egy tizenhét éves érinthetetlen fiú, a neve Bhím. A 14 testvér közül ő volt a legkisebb, de kitűnt közülük, vágott az esze, mint a beretva. Felfigyelt rá egy dúsgazdag mahárádzsa, látta, hogy milyen szegény, s ösztöndíjat adott neki, hogy tanuljon. Bhím tudta, hogy az otthoni iskolákban csak előítélet és elkülönítés várna rá, ezért elindult világgá. Eljutott Londonba, New Yorkba, és minden tudományos fokozatot megszerzett. Már Dr. Ámbédkarnak hívták, amikor hazament, hogy ügyvédként szolgálja az övéit.
Közösségünk 4. rész
Közösségünk (4. rész)
Ámde otthon még mindig érinthetetlennek számított a hindú vallás szent könyvei szerint. Ezért összehívta a barátait, és mindenki szeme láttára elégette a Manu törvénykönyve című hindú szentiratot, amelyben írva vagyon, hogy a hindúk nézzék le az érinthetetleneket. Polgárjogi harcos lett belőle és egyre nagyobb tekintélye volt szerte az országban. Amikor India 1947-ben elnyerte függetlenségét, ő lett az igazságügyminiszter. Rábízták, hogy írja meg az ország alkotmányát. Beleírta abba, hogy a diszkrimináció tilos.
Közösségünk 5. rész
Közösségünk (5. rész)
A dalitok öreg korában megbecsülésük jeléül Dr. Bábászáhébnek (apámuramnak) szólították. Ő azonban szomorúan látta, hogy bár mindenki tiszteli őt is, a törvényeit is, a hátrányos megkülönböztetés bizony továbbra is fönnmaradt. Ekkor elhatározta, hogy szellemi kiutat mutat az embereknek. Mivel az ítéleteinket a hitünk határozza meg, vallási fogadalmat tett: „hindúnak születtem, de nem fogok hindúként meghalni”. Elhagyta a vallást, amely annyi szenvedést és megaláztatást hozott az érinthetetleneknek, a ma már dalitoknak.
Közösségünk 6. rész
Közösségünk (6. rész)
Sokat tanulmányozta a világ összes hitét. Olyan hitet keresett, amely egybehangzik a józan ésszel, a modern tudománnyal, és amely szabadságot, egyenlőséget, testvériséget hirdet az emberek között. Úgy döntött: a 2500 évvel azelőtt élt indiai királyfi útját követi: Buddha követője lesz. A dalitok sorsán ezzel fordított a legnagyobbat, hiszen Buddhát világszerte tisztelik, s e híres fiára egész India méltán büszke. Dr. Ámbédkar megmutatta tehát, hogy mindannyian választhatjuk a megbecsültség útját: az ember változtathat a sorsán. A nagy szertartásra százezrek követték Ámbédkart Nágpúr városába 1956 októberében. Ez lett a buddhizmus újjászületése Indiában. „Apámuram” hat hét múlva meghalt.
Közösségünk 7. rész
Közösségünk (7. rész)
Akik akkor ővele együtt új világlátást fogadtak, ma nagymamák és nagypapák. Unokáik ma már annyian vannak, mint Magyarország egész lakossága. Követik Ámbédkar példáját: a legnagyobb nehézségeket is vállalják, hogy tanulhassanak, és élhessenek emberi jogaikkal.
Lázi András:
Boldog születés napot kíván a 10. gimi osztály!!!!!
február:
Jól mongya hogy ezt nem szabadna,csak már ott tartunk teljesen természetes lett a megnyilvánulásban hogy te oda valo vagy cigány vagy stb stb...
Telephelyek:
3600 Ózd, Petőfi út 18-20.
3659 Sáta, Kolozsvári út 5.
Telefon:
+36-30-830-20-29, +36-30-866-32-04
Levelezési cím:
3510 Miskolc, PF: 567
A Dzsaj Bhím Triratna Közösség számlaszáma:
Raiffeisen Bank, 12001008-00156776-00100009
Mottó
Taníttass, lelkesíts és szervezkedj! (Dr. Ámbédkar)
Jeles nap
Boldog Névnapot kívánunk minden kedves Adalbert nevű látogatónknak!
Eseménynaptár
Szeptember 24-én: Punéi egyezmény
Október 14-én: Nágpúri áttérés
November 28-án: Az orientalisztika napja (Kőrösi Csoma Sándor 1819. november 28-án indult el rejtélyes keleti útjára.)
November 5-től december 14-ig: Sajógalgócon a Lőrincz család 1944-ben négy zsidó munkaszolgálatos fiút bújtatott (Weisz Pált, Glückmann Zoltánt, Havas Istvánt és Kőrősi Istvánt)
Január 19-én: Dr. Martin Luther King Nap
Február 11-én: A vallásszabadság napja (1676-ban Michael de Ruyter Nápolyban kiszabadította a gályarab-prédikátorokat, például Túróczi Végh András füleki prédikátort, Kálnai Péter putnoki lelkészt, Szalóczi Mihály zubogyi prédikátort)
Március 21-én: A faji megkülönböztetés (apartheid) elleni küzdelem napja (1960 óta)
Legaktívabb kommentelők