Dzsaj Bhím Közösség

Saddhananda Fulzele: Dr. Ámbédkar emlékei és 1956

2008.11.03. Kategorizálva: Címlap, Közösség      Címkézve: , ,

Díksa BhúmiFulzele professzorral, az 1956-os áttérés szervezőjével az áttérés helyszíne, a Díksa Bhúmi mellett épült egyetemen találkoztam. Fulzele professzor itt alapította a Dr. Ámbédkar Főiskolát, és ő fejlesztette föl a legrangosabb felsőoktatási intézmények szintjére. Arra kértem, meséljen 56-os élményeiről és Dr. Ámbédkarról.

Dr. Ámbédkarról mindig tudtam, mióta csak az eszemet tudom. Otthon a családom kincsként őrizte a képét, és úgy tiszteltük, mint a hindúk az isteneik ábrázolásait. Páriák voltunk, de az apám földbirtokos volt, így mi túlláttunk a falu határán. Először 14 éves koromban, 1942-ben találkoztam Dr. Ámbédkarral: ő akkoriban kilépett a szokványos politikai keretek közül, megalapította a „Lajstromba Vett Kasztok Szövetségét”, s mikor Nágpúrba jött, láttam őt az emelvényen beszédet tartani.

Telepítsd a Flash Playert a lejátszáshoz! 1946-ban láttam őt megint, amikor munkaügyi miniszter volt, és megint egy gyűlésre érkezett Nágpúrba. Nagy, elfüggönyözött állami autóval érkezett, az arca ragyogott, az egész megjelenése komoly benyomást tett. A követői mind úgy tekintettek rá, mint valami felsőbbrendű lényre. A mi hátterünkből nézve hatalmas dolog volt, amit ő elért, és a jobb jövőbe vetett reményeinket testesítette meg.

Ötvenhatban, mikor Apámuram (Bábászáhéb) bejelentette, hogy áttér a buddhizmusra, a városi Tanács tagja voltam, s néhányunkat Delhibe hívott, hogy közölje velünk az időpontot, és megbeszélje a részleteket. Nagyon ügyelt, hogy minden rendben legyen, ezért kellett nekem is személyesen találkoznom vele. A verandáján ültem le, ő botjára támaszkodva jött, másik kezével segítőjébe karolt. Az előkészületekről kérdezett, és arra kért, hogy találjak egy megfelelő földterületet a szertartáshoz.

Azt a földdarabot találtam, ahol most épp ülünk, a Díksa Bhúmit. Ez akkoriban a városon kívüli szántóföld volt. Nágpúr akkorára nőtt azóta, hogy ez ma már szinte a városközpont része. Keményen meg kellett dolgoznom érte, hogy megkapjuk a kormánytól, de aztán minden készen állt, és a kollégám elrendezte magát a szertartást. 28 éves voltam akkor.

Október 14-én, ahogy Apámuram az emelvényre állt, mindenkinek földerült az arca. Annyian voltunk ott, azt mondják, majd félmillióan, mindenki fehér ruhában, mint a Buddha világi hívei, az upászakák. Sokan messzi földről érkeztek, hogy jelen lehessenek, a környékről pedig sokféle kaszt és mindenféle közösség tagjai ott voltak.

Apámuram az emelvényre állt, majd leborult a Buddha előtt, fejét egészen a földön nyugtatta mozdulatlanul két-három percen át. Annyira megindult, és az egész tömeg nyugodtan várt. Aztán az ország legöregebb szerzetesétől vette az avatást (díksát) és utána nekünk elismételte a zsolozsmákat, köztük a 22 fogadalmat. Szóval mi Apámuramtól kaptuk az avatást, a díksát.

Le sem tudom írni, mit éreztem azon a napon. Angolul nincsenek rá szavaim, de azt mondhatom, hogy olyan volt mindannyiunknak, mintha újra indult volna az életünk. Mintha kiléptem volna a sötétből a fénybe, vagy mintha börtönből szabadultam volna. A mieinket évezredeken át állatként kezelték, de most emberek lettünk. Fölemelhettük a fejünket, és soha többé nem veszítjük el ezt az érzést.

A rádióból hallottam Dr. Ámbédkar halálhírét hat héttel később. Mindenki sírt, nem tudtuk elhinni. Rohantam Bombayba a gyászszertartásra Dádarba. Rengeteg ember kísérte őt a halotti máglyáig, mindenki meg volt rendülve.

Kértük a szövetségi kormányt, hogy emeljen emlékművet a díksa színhelyén, és ezt végül jóváhagyták. 1965-ben a földterület alapítványának a titkára lettem. Elhatároztam, hogy elindítjuk a Dr. Ámbédkar Főiskolát. Szerintem ez a legjobb emlékmű, mert Apámuram mindig arról beszélt: taníttass! Mások igazi emléképületet is akartak, meg is próbáltunk építeni egyet 1972-ben, de nem volt elég pénzünk. 1981-ben ünnepeltük az áttérés ezüst évfordulóját, és akkor Mahárástra Állam főminisztere adott pénzt az építkezésre. Sok éven át folytak a munkálatok, és nemrég végeztünk. Kívülről a Szánycsí Nagy Sztúpát formázza, de a miénk különleges, mert belül templom van benne, és Dr. Ámbédkar hamvaiból egy kevés. Ez a legnagyobb üreges sztúpa a világon, és évente millió ember jön ide, hogy lerója tiszteletét a nagy tanítónk előtt.

Ötven év nem nagy idő egy vallási mozgalom történetében, és szerintem ez alatt jó fogadtatásra lelt az áttérési mozgalom. Most már sok olyan közösség, amelyik nem tartott kapcsolatot Dr. Ámbédkarral, jön, hogy a követője legyen – olyan emberek, mint Laksman Mané. Az OBK kasztok, a súdrák, akik életében nemigen szerették Dr. Ámbédkart, most már látják, hogy csak akkor lépnek előre, ha követik őt azon az úton, amit ő javasolt. Sok államban vannak mozgalmak, mint pl. Tamil-Naduban, ahol a vezetők között értelmiségiek, iskolázott emberek vannak.

Dr. Ámbédkar halálában még hatalmasabb, mint életében volt. Sok követőjének a sorsa valóban felvirradt: évezredes kitaszítottság után most orvosok, állami tisztviselők, tengerentúli nagyvállalkozók lettek a mi közösségünkből. Dr. Ámbédkar által tudtak fölemelkedni: ez a mozgalom igen jó változást hozott az indiai társadalomnak.

Nincs komment:

Kommentküldő:

A név meg fog jelenni, az e-mail nem fog megjelenni, a honlap meg fog jelenni, az összeadás a spamvédelmet szolgálja.

Technikai szám:

1720 (Ha szeretnéd közösségünknek adód egy százalékát felajánlani, akkor szükséged lesz erre a technikai-számra.)----

Közösségünk 1. rész

Közösségünk (1. rész)
A Dzsaj Bhím egy vidám köszöntés, tízmillió indiai így köszön egymásnak. Ők a dalitok. Büszke közösség, amelynek a múltban nagyon nehéz sors jutott. Szüleik, nagyszüleik mind halmozottan hátrányos helyzetű emberek voltak, s még ma is sokuknak naponta szembe kell nézni a kiszolgáltatottsággal.
Őseik több mint egy évezreden át a társadalom számkivetettjeiként éltek: mindenki irtózott attól, hogy megérintse őket. Mások a közelségüket is elkerülték, mert még az árnyékukat is szennyezőnek gondolták. Ha jártak iskolába, külön ültették őket, ha kaptak munkát, mindig a legpiszkosabb, legrosszabbul fizető munka volt az övék.

Közösségünk 2. rész

Közösségünk (2. rész)
A köszönésükkel - Dzsaj Bhím - arra emlékeztetik egymást, hogy ötvenhatban sikerrel megvívták a maguk forradalmát az emberi jogaikért. Szent ügy az övék, megdobbantja a mi szívünket is, mivel mi is találkozunk lenézéssel, elkülönítéssel. Mi is szeretnénk magunk mögött tudni a hátrányos megkülönböztetést.
A dalitok története olyan, mint egy mese.

Közösségünk 3. rész

Közösségünk (3. rész)
Élt egyszer száz évvel ezelőtt egy népes családban egy tizenhét éves érinthetetlen fiú, a neve Bhím. A 14 testvér közül ő volt a legkisebb, de kitűnt közülük, vágott az esze, mint a beretva. Felfigyelt rá egy dúsgazdag mahárádzsa, látta, hogy milyen szegény, s ösztöndíjat adott neki, hogy tanuljon. Bhím tudta, hogy az otthoni iskolákban csak előítélet és elkülönítés várna rá, ezért elindult világgá. Eljutott Londonba, New Yorkba, és minden tudományos fokozatot megszerzett. Már Dr. Ámbédkarnak hívták, amikor hazament, hogy ügyvédként szolgálja az övéit.

Közösségünk 4. rész

Közösségünk (4. rész)
Ámde otthon még mindig érinthetetlennek számított a hindú vallás szent könyvei szerint. Ezért összehívta a barátait, és mindenki szeme láttára elégette a Manu törvénykönyve című hindú szentiratot, amelyben írva vagyon, hogy a hindúk nézzék le az érinthetetleneket. Polgárjogi harcos lett belőle és egyre nagyobb tekintélye volt szerte az országban. Amikor India 1947-ben elnyerte függetlenségét, ő lett az igazságügyminiszter. Rábízták, hogy írja meg az ország alkotmányát. Beleírta abba, hogy a diszkrimináció tilos.

Közösségünk 5. rész

Közösségünk (5. rész)
A dalitok öreg korában megbecsülésük jeléül Dr. Bábászáhébnek (apámuramnak) szólították. Ő azonban szomorúan látta, hogy bár mindenki tiszteli őt is, a törvényeit is, a hátrányos megkülönböztetés bizony továbbra is fönnmaradt. Ekkor elhatározta, hogy szellemi kiutat mutat az embereknek. Mivel az ítéleteinket a hitünk határozza meg, vallási fogadalmat tett: „hindúnak születtem, de nem fogok hindúként meghalni”. Elhagyta a vallást, amely annyi szenvedést és megaláztatást hozott az érinthetetleneknek, a ma már dalitoknak.

Közösségünk 6. rész

Közösségünk (6. rész)
Sokat tanulmányozta a világ összes hitét. Olyan hitet keresett, amely egybehangzik a józan ésszel, a modern tudománnyal, és amely szabadságot, egyenlőséget, testvériséget hirdet az emberek között. Úgy döntött: a 2500 évvel azelőtt élt indiai királyfi útját követi: Buddha követője lesz. A dalitok sorsán ezzel fordított a legnagyobbat, hiszen Buddhát világszerte tisztelik, s e híres fiára egész India méltán büszke. Dr. Ámbédkar megmutatta tehát, hogy mindannyian választhatjuk a megbecsültség útját: az ember változtathat a sorsán. A nagy szertartásra százezrek követték Ámbédkart Nágpúr városába 1956 októberében. Ez lett a buddhizmus újjászületése Indiában. „Apámuram” hat hét múlva meghalt.

Közösségünk 7. rész

Közösségünk (7. rész)
Akik akkor ővele együtt új világlátást fogadtak, ma nagymamák és nagypapák. Unokáik ma már annyian vannak, mint Magyarország egész lakossága. Követik Ámbédkar példáját: a legnagyobb nehézségeket is vállalják, hogy tanulhassanak, és élhessenek emberi jogaikkal.

Az összes rész egyben

Közösségünk

  • hattyu: Elnézést de ez nem Bogdán József A vajdasági papköltőről itt talál infot
  • Mikrobi: Derdák úr, Prohászka és XII. Pius nem volt antiszemita, ön viszont hazudik, közpénzt lop és provokálja a tisztességes embereket. Ha a Katoli
  • Bódi Roland: Boldogat Ámbédkárnak születésnapja alkalmából!!!
  • Lázi András: Boldog születés napot kíván a 10. gimi osztály!!!!!
  • február: Jól mongya hogy ezt nem szabadna,csak már ott tartunk teljesen természetes lett a megnyilvánulásban hogy te oda valo vagy cigány vagy stb stb...

Tartalomjegyzék

Kontakt

    Elnök: Orsós János

    Cím:
    3720 Sajókaza, Rákóczi F. u. 29.

    Székhely:
    3720 Sajókaza, Sólyom telep 7-9.

    Telephelyek:
    3600 Ózd, Petőfi út 18-20.
    3659 Sáta, Kolozsvári út 5.

    Telefon/Fax:
    (06) 48-349-209, (06) 48-788-275

    A Dzsaj Bhím Közösség „Segítő Kéz Asszonygyülekezetének” számlaszáma:
    Raiffeisen Bank, 12001008-00156776-00200006

Mottó

Taníttass, lelkesíts és szervezkedj! (Dr. Ámbédkar)

Jeles nap

Boldog Névnapot kívánunk minden kedves Taksony nevű látogatónknak!

Eseménynaptár

Szeptember 24-én: Punéi egyezmény

Október 14-én: Nágpúri áttérés

November 28-án: Az orientalisztika napja (Kőrösi Csoma Sándor 1819. november 28-án indult el rejtélyes keleti útjára.)

November 5-től december 14-ig: Sajógalgócon a Lőrincz család 1944-ben négy zsidó munkaszolgálatos fiút bújtatott (Weisz Pált, Glückmann Zoltánt, Havas Istvánt és Kőrősi Istvánt)

Január 19-én: Dr. Martin Luther King Nap

Február 11-én: A vallásszabadság napja (1676-ban Michael de Ruyter Nápolyban kiszabadította a gályarab-prédikátorokat, például Túróczi Végh András füleki prédikátort, Kálnai Péter putnoki lelkészt, Szalóczi Mihály zubogyi prédikátort)

Március 21-én: A faji megkülönböztetés (apartheid) elleni küzdelem napja (1960 óta)

Április 14-én: Dr. Ámbédkar születésnapja

Május 2-án: Buddha születésnapja (2009-ben)

Augusztus 2-án: A cigány holokauszt emléknapja

Legaktívabb kommentelők

Látogatóink

Részletek

  • Online: 0
  • Mai látogatók: 54
  • Mai oldal-megtekintések: 105
  • Összes látogató: 168833
  • Összes oldal-megtekintés: 2308773
  • Alexa nemzetközi helyezés: 0

Aktuális grafikonok