Dzsaj Bhím Közösség

Ashwin Jangam naplója (2007)

2009.01.04. Kategorizálva: Címlap, Közösség      Címkézve: , ,

Ambedkar-mozgalom indult Magyarországon

Ashwin JangamDerdák Tibor és Orsós János 2007 júniusában Magyarországra hívott, hogy ismerkedjek meg cigány emberekkel, lássam, hogyan élnek. Barátom, Orsós János házában laktam. D.T. és O.J. erős kapcsolatot szeretne létrehozni a „T.B.M.S.G.”[1] buddhista közösséggel. Azért hívtak meg, hogy lássam, hogy a cigányok napjainkban ugyanazokkal a gondokkal küzdenek, mint a dalit nép 75 évvel ezelőtt. A „T.B.M.S.G.” buddhista Ámbédkar-mozgalom. O.J. ezt a mozgalmat szeretné meghonosítani a magyar romák/cigányok számára. O.J. a Dzsaj Bhím Közösség alapító elnöke. D.T. és O.J. azon dolgoznak együtt, hogy a szegénységben élő magyarországi cigányok  életszínvonalát feljebb emeljék.

D.T. a 90-es évek elején egy francia buddhista kiadványban olvasott az Ámbédkar-mozgalomról. Tanulmányozni kezdte Dr. Ámbédkart és mozgalmát. A Tan Kapuja buddhista egyház negyedéves lapjában cikkeket kezdett közölni Dr. Ámbédkarról. Ezt olvasta Szubhúti Angliában. Szubhúti azonnal, 2005 májusában odautazott, hogy találkozzon velük. Tibor és János bemutatták, hogyan dolgoznak Alsószentmártonban, Sajókazán, Gilvánfán[2], Úszón[3], Tomoron. Szubhúti 2005 decemberére meghívta őket a Dhammakránti (magyarul: Dharma-forradalom) elvonulásra Indiába, Mahárástra szövetségi államba Nágpúr városába. Ott dhammamitrává[4] avatták őket. Mi ott találkoztunk és lettünk igen jó barátokká.

D.T.-re és O.J.-re igen nagy hatással volt a T.B.M.S.G. buddhista szervezet. Egy év elteltével újra Indiába látogattak, barátjukkal, Ujlaky Andrással együtt. Ujlaky András együtt dolgozik velük Magyarországon.

Ez volt annak története, hogy hogyan kerültek kapcsolatba a T.B.M.S.G.-vel.

Elvonulás Úszón

A meghívást elfogadva Magyarországra utaztam. Két nap múlva Tibor és János Úszón elvonulást szervezett. Manidhamma[5] már két napja ott volt. Dhammamitra dr. Samantha szintén az elvonulás előtt érkezett Magyarországra. Körülbelül két hétig maradtak. Manidhamma három napos lelkigyakorlatot vezetett Úszón. Úszó egy, az indiai Bordharan buddhista központhoz hasonló elvonuló központ. Az erdő közepén, a falutól két km-re helyezkedik el. Én és Manidhamma és Dr. Samantha buddhista ételeket főztünk a lelkigyakorlat alatt. Előadást tartottam a dalit nép oktatásban, üzleti életben és politikában elért sikereiről. Az elvonuláson kb. harmincan vettek részt. Legnagyobb részük a Kis Tigris iskola növendéke volt. Egy másik alkalommal Tibor és János szervezett elvonulást. Először Tibor magyarul ismertette az öt buddhista erényt, a Panycsa Szílát. Ezután bemutatta Dr. Ámbédkar-t, majd én folytattam a mozgalom ismertetésével. Tanítottam meditációt és jógagyakorlatokat is. A résztvevőknek osztottam Dr. Ámbédkar arcképével ellátott karkötőt, jelvényt, sapkát, homlokpántot és tollra ragasztható öntapadós címkét. Hennával Ámbédkar Buddhát tetováltam kezekre. Ezen az elvonuláson Virya (Imre Roland), Orsós Anikó, Mózes-Kalányos Laci, Satya (Orsós Laci), Ashok (Lázi István Benő), Orsós Janos és Derdák Tibor voltak dhammamitrák.

Élet egy cigány családdal

Magyarországon körülbelül két és fél hónapig éltem egy cigány családdal. A nevük Orsós család. Ők a barátomnak, Jánosnak a családja. A családtagok nagyon kedvesek és barátságosak voltak hozzám. Azt mondhatom, hogy a család ugyanolyan nagycsalád, mint az Indiában megszokott. Ez Buddha  rendelése volt, ezért olyan sikeres a vaddzsi[6]-k élete, mert mindent közösen csinálnak. A család is együtt dolgozik és boldogan élnek. Velük él édesanyja, valamint a nem roma magyar Derdák Tibor. Nagyon ritka, hogy egy fehér magyar cigányokkal él együtt, az ő lakásukban. János és Tibor jóbarátok. János nővérének lánya, Iboly és gyönyörű lánya, Veronika, és Zoli és Pisti. Engem is befogadtak ebbe a szép és nagy családba. János édesanyja minden reggel reggelit készített nekem. Nem igazán tudta, hogy kell vegetáriánus ételt készíteni, de mindig megpróbálta. Folyton azon gondolkozott, hogy tud nekem vegetáriánus ételt készíteni. Nem beszélt angolul, de testbeszéddel állandóan megpróbálta kitalálni, mire van szükségem.

Cigány falvak

Ahogy láttam, Magyarországon a cigányok többsége iskolázatlan, rossz körülmények között, szociális bizonytalanságban él. A cigányok a magyar többségi társadalomtól elkülönülve élnek. A cigányok munkalehetősége eltér a társadalom többségéétől. Nincs lehetőségük dolgozni.  Mánfán, Hidason, Alsószentmártonban, Sajókazán, Alsóvadászon látogattam meg cigány családokat.

A családnak nagy szerepe van életükben. János családjában a testvérek segítik egymást. Jánosnak 2 fiútestvére és 4 lánytestvére van. A házas személyeknek legalább három-négy gyermekük van. Sándornak például hat gyermeke van, idősebb nővérének 5 gyermeke, és így tovább. El lehet képzelni, hogy a cigány családok miért erősebbek a többinél. Néha átmentem Jánossal Mánfáról Hidasra. Ő Hidason született, és családjának legtöbb tagja, nagybácsik, nagynénik, unokatestvérek, unokaöccsök, unokahúgok, fiútestvérek és sógornők, valamint ezek gyermekei ott vagy a környéken laknak, és osztják meg egymással életük vidám vagy szomorú eseményeit. Zoli János öccse. Nemrég megnősült.

A kormány elindított egy projektet, melyben a roma népességet házhoz juttatja. A költségek felét a kormány állja. Öccsének azonban nincs rendes munkája.

A cigány családokban a férfi és női szerep eltér a nem cigány családokban megszokottól. János édesanyja vezeti a háztartást, János hozza meg a döntéseket és keresi a pénzt. De Sándornak csak alkalmi munkái adódnak. A Zolihoz hasonló emberek munka keresésével töltik az idejüket. Mindannyian jóban vannak egymással és segítik egymást. A házasulatlan gyerekek szüleikkel laknak, és az árvákat árvaházakba viszik, bár legtöbb árvaház tele van roma gyerekekkel, mert a szülőknek nincs pénzük az alapvető szükségletek kielégítésére sem.

A roma nyelv nagyon hasonlít az indiai nyelvhez. Indiában marathi nyelven  aek,don,tin,char,panch,aakh,kale baal (egy, kettő, három,négy, öt, szem, fekete) romani[7] nyelven: „jek, duj, trin, shtar, panch, jakh, kale bal”. Ezeket a roma szavakat nekem sokkal egyszerűbb volt megérteni, mint a magyar nyelvet. Tibor, János és Boda Péter néha felhívta a figyelmemet a szavak hasonlóságára. A (romák) a mi indiai családunkból jöttek ide, mert nyelvük, bőrük színe és családi berendezkedésük is ugyanolyan, mint az indiai népé.

A roma nép

A legnagyobb probléma a munkanélküliség, mivel az nem részesültek oktatásban. Néhányan dolgoznak a szórakoztatóiparban, a mezőgazdaságban, takarítóként. Egyetlen cigány emberrel sem találkoztam, akinek jó munkája, keresete lett volna. Magyarországon a cigányok állampolgársága magyar, ezért magyar cigányoknak hívják őket. Ha elmennek nagyvárosokba, például Budapestre vagy Pécsre munkát keresni, magukkal kell vinni a személyijüket, hogy igazolni tudják a rendőrségen magyar állampolgárságukat, és azt, hogy nem bűnözők. Másképp néznek ki, mint a fehér magyar emberek, és így könnyű megkülönböztetni őket. Egyszer barátommal, Orsós Jánossal fel akartunk szállni egy városi buszra. Álltunk a buszmegállóban, egy idő elteltével megállt előttünk egy rendőrségi autó, és elkérték a személyinket. A rendőrök az ott álló fehér emberektől nem kértek személyit, csak tőlünk, mert más volt a bőrünk színe. János elmesélte, hogy ha a Budapesthez hasonló nagyvárosba jön, mindig magával kell hoznia a személyijét, mert igazolnia kell, hogy nem bűnöző. A rendőrség és a fehér emberek mindig hátrányosan megkülönböztetve kezelik, a buszon senki nem ül szívesen mellé. Ezért önmagukat a „magyar érinthetetleneknek” nevezik. Orsós János mondta nekem, hogy ha a roma fiatalok a városokba mennek munkát keresni, a fehérek gyakran mondják nekik: „ne gyere ide, itt nincs hely cigánynak!”. Próbálják őket a falvakban tartani.

János elmesélt egy esetet, ami vele történt meg, mikor egy olyan buszon utazott, ahol nem maradt üres ülőhely. Egy idős hölgynek nem jutott ülőhely, János átadta neki az övét, amit a hölgy egy „köszönöm”-mel nyugtázott. A visszaúton ugyanazzal a hölggyel találkozott, aki mellett volt az egyetlen üres hely a buszon, a hölgy azonban nem ajánlotta fel Jánosnak, hogy üljön mellé, hanem odatette táskáját. Ez is mutatja, hogy éppen olyan a viszony a roma és nem roma lakosság közt, mint ahogy Indiában az érinthetetlenekhez viszonyulnak a kaszt-hindúk. A fehér magyarok nem tekintik egyenrangúnak a cigányokat.

Cigány iskolák

Tibor és János Alsószentmártonban, Tomoron, Sajókazán nyitottak iskolát. A Kis Tigris az 1200 fős, tiszta roma lakosságú Alsószentmártonban van. 2007 szeptember elsején nyílt meg Tomoron és Sajókazán egy új iskola. Ezt Dr. Ambedkarról nevezték el, honlapja www.jaibhim.hu alatt található. Az iskola a Jaibhim Hálózat tagja. A Dr. Ámbédkar gimnázium igazgatója Derdák Tibor. Tibor és János járják a vidéket, hogy olyan roma gyerekeket   találjanak, akik nem járnak iskolába, vagy idősebbeket, akik abbahagyták a tanulást. Bátorítják őket, hogy folytassák a tanulást ebben az iskolában.

Láttam a roma diákokat Alsószentmártonban. Ezek a diákok jól tanulnak. Amikor ott jártam, iskolai szünet volt. A diákok azonban rendszeresen megjelentek az iskolában, hogy olvassanak, vagy a számítógépeken nézzenek utána valaminek. Különösen Edina, a kis Edina, Mirella, Mariann, Barbi voltak a lányok közül nagyon aktívak. Ebben az évben gimnazisták, és Tibor azt mondta, nagyon bízik abban, hogy a vizsgákat sikeresen fogják letenni, jó jegyeket szereznek. Másrészről azonban Jánostól és Tibortól hallottam, hogy az iskolák nem engedik be a roma tanulókat, vagy ha mégis, akkor a fehér gyerekektől elkülönítve ültetik őket. Tantermeik is különböznek. A fehér magyarok kiveszik gyermekeiket azokból az iskolákból, ahova roma tanulók járnak. Előfordul, hogy a roma gyereket kisegítő iskolába küldik. Legutóbb Roland édesanyja mesélte, hogy fiának tanítója gyakran kérte, hogy írassa át fiát egy könnyített tantervű iskolába.  Nagyon meglepő, hogy ha ezek a tanulók jól tanulnak, akkor a fehér magyarok miért nem engedik őket be az iskolákba??

Egyszer Jánossal és Rolanddal elmentünk egy városba, hogy Rolandot beírassuk egy gimnáziumba. Először Jánosnak be kellett menni egy megbeszélésre. Megkérdezték a tanuló nevét, majd Rolandnak is be kellett menni egy felvételi beszélgetésre. Az ő édesapja magyar, ezért az ő vezetékneve is magyar. De amikor odaértünk, és látták, hogy a gyerek roma származású, közölték Jánossal, hogy minden helyet betöltöttek.

A romák egy vagy két százaléka részesül (felsőfokú) képzésben. Tibor elmesélte nekem, hogy miért nyitották meg az iskolát. Terve szerint minél több roma tanulót kellene egyetemi, főiskolai oktatásban részesíteni. A falusi tanítók és tanárok azonban még a középiskolákba sem javasolják a roma tanulókat, ezért volt szükségünk Dr. Ámbédkar ideológiájára: „Taníttasd, szervezzed, győzzed meg!”. Nagyon szegény alsóvadászi családokhoz mentünk el, hogy a dr. Ambedkar iskolába diákokat keressünk. A Dr. Ambedkar iskolának ebben az évben (2007) 100 diákja van. A Dr. Ambedkar iskola ebben az évben nyílt meg, és jó hírnévnek örvend a tanulók körében.

Láttam, hogy a roma diákok rengeteg problémával küzdenek Magyarországon. Legnagyobb problémát a lakás, oktatás és a munkalehetőség hiánya jelenti. Ezek az ember alapvető szükségletei, de ők ezeket nem tudják kielégíteni. A roma tanulóknak saját lehetőségeik szerint kell részt venni az oktatásban, és nem szabad abbahagyni az iskolát anélkül, hogy elvégeznék azt. János és Tibor erőfeszítéseinek sikere látszik már ez alatt a néhány év alatt is, hiszen sok cigány tanuló részesül oktatásban, például Benő (Ashok), Kubu (Glonczi Laci), Orsós Szilvi, Orsós Anna, Boda Laura, Csonka István, Imre Roland, Imre Gabor, Bonyhádi Mirella, Jovánovics Edina, Mitrovics Edina, Kau és még sokan mások. János és Tibor követik Dr. Ambedkar példáját. Nekünk, dalitoknak sem volt egykor lakásunk, oktatásunk és munkánk, de Dr. Ambedkar megmutatta, hogyan kell megszervezni az oktatást, az alkotmányban egyenlő jogokat biztosított, a nem dalit népesség mostanra egyenrangúnak tekint és elfogad minket.

Az a kis növény, amit János és Tibor elültetett, növekszik.

Az iskolázott romákat be fogja fogadni a nem-roma népesség.

[1] Trailókja Bauddha Mahaszangha Szahájak Gan - a Nyugati buddhista rend indiai szárnya
[2] Gilvánfa cigány falu a Dunántúlon
[3] Uszó a Tan Kapuja Buddhista Egyház elvonuló tanyája Bükkmogyorósdon.
[4] A dhammamitrák a T.B.M.S.G. tagjai, szó szerint „A Tan barátai”
[5] Repülőgéppilóta és buddhista hitoktató. A rend indiai tagja. Többször járt Magyarországon.
[6] Vaddzsi: ősi törzsszövetség Indiában, az első demokráciák egyike a világon
[7] lovári

Fordította: Nagy Panni

2 komment:

1 | mindegy

2012. június 8. 19:31

„a buszon senki nem ül melléjük” talán azért, mert kilopják a zsebedből, ami benne van.. meg lökdösik az öreg néniket… és még mielőtt valaki azzal mentegetőzne, hogy a magyarok is bűnöznek…hát nem ennyit!!! Más kisebbségek is vannak itt, tőlük mégsem fél  mindenki…és nem a bőrszín miatt.. (pl. kínaiak) az emberek többsége éjszakánként elkerüli Budapest bizonyos kerületeit..

2 | mindegy

2012. június 8. 19:36

és még mielőtt valaki azt hinné, hogy elfogult vagyok: India az egyik kedvenc országom, főleg a kultúrája miatt, a nyelvet is tanulom.. és nagyon sajnálom, hogy egy olyan népség jön onnét, amelyik szemrebbenés nélkül képes ártatlan embereknek fizikai sérelmeket és/vagy anyagi károkat okozni.

Kommentküldő:

A név meg fog jelenni, az e-mail nem fog megjelenni, a honlap meg fog jelenni, az összeadás a spamvédelmet szolgálja.

Technikai szám:

1720 (Ha szeretnéd közösségünknek adód egy százalékát felajánlani, akkor szükséged lesz erre a technikai-számra.)----

Közösségünk 1. rész

Közösségünk (1. rész)
A Dzsaj Bhím egy vidám köszöntés, tízmillió indiai így köszön egymásnak. Ők a dalitok. Büszke közösség, amelynek a múltban nagyon nehéz sors jutott. Szüleik, nagyszüleik mind halmozottan hátrányos helyzetű emberek voltak, s még ma is sokuknak naponta szembe kell nézni a kiszolgáltatottsággal.
Őseik több mint egy évezreden át a társadalom számkivetettjeiként éltek: mindenki irtózott attól, hogy megérintse őket. Mások a közelségüket is elkerülték, mert még az árnyékukat is szennyezőnek gondolták. Ha jártak iskolába, külön ültették őket, ha kaptak munkát, mindig a legpiszkosabb, legrosszabbul fizető munka volt az övék.

Közösségünk 2. rész

Közösségünk (2. rész)
A köszönésükkel - Dzsaj Bhím - arra emlékeztetik egymást, hogy ötvenhatban sikerrel megvívták a maguk forradalmát az emberi jogaikért. Szent ügy az övék, megdobbantja a mi szívünket is, mivel mi is találkozunk lenézéssel, elkülönítéssel. Mi is szeretnénk magunk mögött tudni a hátrányos megkülönböztetést.
A dalitok története olyan, mint egy mese.

Közösségünk 3. rész

Közösségünk (3. rész)
Élt egyszer száz évvel ezelőtt egy népes családban egy tizenhét éves érinthetetlen fiú, a neve Bhím. A 14 testvér közül ő volt a legkisebb, de kitűnt közülük, vágott az esze, mint a beretva. Felfigyelt rá egy dúsgazdag mahárádzsa, látta, hogy milyen szegény, s ösztöndíjat adott neki, hogy tanuljon. Bhím tudta, hogy az otthoni iskolákban csak előítélet és elkülönítés várna rá, ezért elindult világgá. Eljutott Londonba, New Yorkba, és minden tudományos fokozatot megszerzett. Már Dr. Ámbédkarnak hívták, amikor hazament, hogy ügyvédként szolgálja az övéit.

Közösségünk 4. rész

Közösségünk (4. rész)
Ámde otthon még mindig érinthetetlennek számított a hindú vallás szent könyvei szerint. Ezért összehívta a barátait, és mindenki szeme láttára elégette a Manu törvénykönyve című hindú szentiratot, amelyben írva vagyon, hogy a hindúk nézzék le az érinthetetleneket. Polgárjogi harcos lett belőle és egyre nagyobb tekintélye volt szerte az országban. Amikor India 1947-ben elnyerte függetlenségét, ő lett az igazságügyminiszter. Rábízták, hogy írja meg az ország alkotmányát. Beleírta abba, hogy a diszkrimináció tilos.

Közösségünk 5. rész

Közösségünk (5. rész)
A dalitok öreg korában megbecsülésük jeléül Dr. Bábászáhébnek (apámuramnak) szólították. Ő azonban szomorúan látta, hogy bár mindenki tiszteli őt is, a törvényeit is, a hátrányos megkülönböztetés bizony továbbra is fönnmaradt. Ekkor elhatározta, hogy szellemi kiutat mutat az embereknek. Mivel az ítéleteinket a hitünk határozza meg, vallási fogadalmat tett: „hindúnak születtem, de nem fogok hindúként meghalni”. Elhagyta a vallást, amely annyi szenvedést és megaláztatást hozott az érinthetetleneknek, a ma már dalitoknak.

Közösségünk 6. rész

Közösségünk (6. rész)
Sokat tanulmányozta a világ összes hitét. Olyan hitet keresett, amely egybehangzik a józan ésszel, a modern tudománnyal, és amely szabadságot, egyenlőséget, testvériséget hirdet az emberek között. Úgy döntött: a 2500 évvel azelőtt élt indiai királyfi útját követi: Buddha követője lesz. A dalitok sorsán ezzel fordított a legnagyobbat, hiszen Buddhát világszerte tisztelik, s e híres fiára egész India méltán büszke. Dr. Ámbédkar megmutatta tehát, hogy mindannyian választhatjuk a megbecsültség útját: az ember változtathat a sorsán. A nagy szertartásra százezrek követték Ámbédkart Nágpúr városába 1956 októberében. Ez lett a buddhizmus újjászületése Indiában. „Apámuram” hat hét múlva meghalt.

Közösségünk 7. rész

Közösségünk (7. rész)
Akik akkor ővele együtt új világlátást fogadtak, ma nagymamák és nagypapák. Unokáik ma már annyian vannak, mint Magyarország egész lakossága. Követik Ámbédkar példáját: a legnagyobb nehézségeket is vállalják, hogy tanulhassanak, és élhessenek emberi jogaikkal.

Az összes rész egyben

Közösségünk

  • hattyu: Elnézést de ez nem Bogdán József A vajdasági papköltőről itt talál infot
  • Mikrobi: Derdák úr, Prohászka és XII. Pius nem volt antiszemita, ön viszont hazudik, közpénzt lop és provokálja a tisztességes embereket. Ha a Katoli
  • Bódi Roland: Boldogat Ámbédkárnak születésnapja alkalmából!!!
  • Lázi András: Boldog születés napot kíván a 10. gimi osztály!!!!!
  • február: Jól mongya hogy ezt nem szabadna,csak már ott tartunk teljesen természetes lett a megnyilvánulásban hogy te oda valo vagy cigány vagy stb stb...

Tartalomjegyzék

Kontakt

    Elnök: Orsós János

    Cím:
    3720 Sajókaza, Rákóczi F. u. 29.

    Székhely:
    3720 Sajókaza, Sólyom telep 7-9.

    Telephelyek:
    3600 Ózd, Petőfi út 18-20.
    3659 Sáta, Kolozsvári út 5.

    Telefon/Fax:
    (06) 48-349-209, (06) 48-788-275

    A Dzsaj Bhím Közösség „Segítő Kéz Asszonygyülekezetének” számlaszáma:
    Raiffeisen Bank, 12001008-00156776-00200006

Mottó

Taníttass, lelkesíts és szervezkedj! (Dr. Ámbédkar)

Jeles nap

Boldog Névnapot kívánunk minden kedves Máté nevű látogatónknak!

Eseménynaptár

Szeptember 24-én: Punéi egyezmény

Október 14-én: Nágpúri áttérés

November 28-án: Az orientalisztika napja (Kőrösi Csoma Sándor 1819. november 28-án indult el rejtélyes keleti útjára.)

November 5-től december 14-ig: Sajógalgócon a Lőrincz család 1944-ben négy zsidó munkaszolgálatos fiút bújtatott (Weisz Pált, Glückmann Zoltánt, Havas Istvánt és Kőrősi Istvánt)

Január 19-én: Dr. Martin Luther King Nap

Február 11-én: A vallásszabadság napja (1676-ban Michael de Ruyter Nápolyban kiszabadította a gályarab-prédikátorokat, például Túróczi Végh András füleki prédikátort, Kálnai Péter putnoki lelkészt, Szalóczi Mihály zubogyi prédikátort)

Március 21-én: A faji megkülönböztetés (apartheid) elleni küzdelem napja (1960 óta)

Április 14-én: Dr. Ámbédkar születésnapja

Május 2-án: Buddha születésnapja (2009-ben)

Augusztus 2-án: A cigány holokauszt emléknapja

Legaktívabb kommentelők

Látogatóink

Részletek

  • Online: 2
  • Mai látogatók: 125
  • Mai oldal-megtekintések: 302
  • Összes látogató: 129399
  • Összes oldal-megtekintés: 1580731
  • Alexa nemzetközi helyezés: 0

Aktuális grafikonok