Társulás a Cigány Méltóság Védelméért
2009.02.08.
Kategorizálva: Címlap, Közösség Címkézve: Pásztor Albert miskolci rendőrkapitány, Társulás a Cigány Méltóság Védelméért, Wesley János Lelkészképző Főiskola
Szégyen és nemzeti romlás
A Társulás a Cigány Méltóság Védelméért nyilatkozata a miskolci rendőrkapitány esete nyomán előállt emberi jogi válságról
Az igazságügyi és rendészeti miniszter kezdeményezésére - a vizsgálati eredmény bevárása nélkül - azonnali hatállyal más beosztásba helyezték Pásztor Albert miskolci rendőrkapitányt, aki félre nem érthetően cigányellenes, rasszista kijelentéseket tett egy 2009. január 30-án tartott sajtótájékoztatón. „Nyugodtan kijelenthetjük, mondotta a főrendőr, hogy a közterületi rablások elkövetői cigány emberek. Igazából Miskolcon legfeljebb pénzintézetet vagy benzinkutat rabol ki magyar, minden más rablás viszont az ő részük.” (Pásztor Albert nem tartja magát rasszistának, és úgy véli, gondolatainak nyilvánosság elé bocsátásával csak kötelességét teljesítette: a „tényekről” és az „igazságról” tájékoztatta a város polgárságát.)
A rendőrkapitány menesztése ellen azonnali és régen látott politikai egységfront szerveződött. Az elsők között fejezte ki nemtetszését az immár második ciklusát töltő Káli Sándor, Miskolc szocialista polgármestere (aligha lényegtelen, hogy városvezetői ténykedésének szomorú fejezetei közé tartozik a cigánygyerekek iskolai szegregációjának helyi növekedése), a megye több parlamenti és önkormányzati szocialista képviselője (köztük Simon Gábor, az Országos Etikai és Egyeztető Bizottság elnöke). Tiltakozott továbbá a politikai jobboldalt képviselő miskolci Fidesz-KDNP-frakció, a Tettrekész Magyar Rendőrség Szakszervezete (TMRSZ), a Független Rendőr Szakszervezet (FRSZ), valamint a Polgármesterek a Változásért Szövetség (tagjai sorában pl. Dercze Tamás budapesti polgármesterrel), és hasonló értelemben nyilatkozott több környékbeli cigányvajda (az ellenkező véleményen lévő jelentősebb cigányszervezetek álláspontját a sajtó mindenesetre módszeresen háttérbe szorította), sőt, az SzDSz helyi szervezete is. A hirtelen támadt népfrontos közösségbe szerveződő politikai és civil tényezők nem csak együtt követelték a cigánybűnözés gyalázatos igéit hirdető főrendőr hivatalban maradását, de attól sem riadtak vissza, hogy koalíciójukat kiterjesszék a náci-nyilas emlékeket idéző, cigányriogató gárdistákkal, és egyéb újfasiszta szervezetek képviselőivel való akcióegységre (lásd a szégyenkezés legcsekélyebb jele nélkül ezekkel közösségben megtartott vasárnapi szimpátiatüntetést). A rendszerváltás utáni időszak talán legképtelenebb alkalmi koalíciója igen gyorsan és egyedülálló sikert könyvelhetett el. A vasárnapra meghirdetett tüntetés még meg sem kezdődött, Bencze József, az ügyben kezdettől fogva kétszívűen viselkedő országos rendőrfőkapitány már szállította is Draskovics miniszternek a vizsgálati eredményt: Pásztor Albert jogszabályt nem sértett, és nyilatkozata adatvédelmi szempontból sem tekinthető aggályosnak. A miniszter pedig, aki körül közben elfogyott a levegő, megfelelő figyelmeztetés kiszabásával el is fogadta a munkáját állítólag kiválóan végző cigányozó-cigánylistázó rendőr állásába való visszahelyezésére tett javaslatot. Jegyezzük meg: Pásztor kapitány még a rovót sem szavai tartalmáért kapta, hanem állítólagos retorikai hibájáért (kijelentései úgymond általánosításra adhattak okot).
A Wesley János Lelkészképző Főiskola theológiai kara mellett működő „Társulás a Cigány Méltóság Védelméért ” tagjai szégyennek és a jogállami magyar demokrácia mély nyomorúságának tartják a történteket.
1) Magyarország szégyene, és nemzeti romlásának drámai jele, hogy a köztársaság minisztere arra kényszerülhet, hogy egy elemi emberi jogi kérdésben megfontoltan meghozott döntését néhány óra leforgását követően vissza kelljen vonnia (nem kevésbé rossz hír természetesen, hogy a miniszter fejében meg sem fordult lemondásának benyújtása).
2) Magyarország szégyene, és nemzeti romlásának drámai jele, hogy a magát szocialistának tartó kormánypártban meghatározó erők puccsszerű fellépéssel órák alatt ki tudták kényszeríteni egy olyan rendőrkapitány hivatalban tartását, aki a rendészeti-közbiztonsági jelenségeket faji alapon ítéli meg (a bűn melegágya az öröklött vérben van, sugallják Pásztor Albert tökéletesen értelmezhetetlen „tény”-közlései), és az ország polgárait ennek megfelelően osztályozza is „magyar” és „nem magyar”, kriminalisztikai szempontból pedig a fajilag magasabb rendűnek tartott bankrablói és alacsonyabb rendűnek tekintett tyúklopói kategóriák szerint. Nem kisebb gyalázat azonban az sem, hogy a kormányzó párt ún. helyi erős emberei e mélyen romlott ízű, és átláthatatlansága ellenére is nyilvánvalóan életveszélyes politikai akció kivitelezéséhez párttársaik széles körű felháborodása nélkül vehették igénybe a rasszistákkal kötött alkalmi szövetség eszközét is.
3) Magyarország szégyene, és nemzeti romlásának drámai jele, hogy az antifasiszta elkötelezettségéről közismert miniszterelnök, aki néhány hónapja még a Magyar Demokratikus Charta élén állt, most nem csak saját miniszterét volt kénytelen cserben hagyni, és kiszolgáltatni a politikai ellenzék hangos gúnykacajának, de az e területen meglévő fokozott „érzékenységéről” is kizárólag magánemberként mert csak néhány szót elrebegni.
4) Magyarország szégyene, és nemzeti romlásának drámai jele, hogy az SZDSZ miskolci képviselője is bejelentkezett a rasszista népfrontpolitika „januális”-ára, sőt, hogy a Pásztor-ügy az egykor emberi jogi elkötelezettsége miatt becsült párt egésze részéről is lesüllyedt a pártelnök és a frakcióhelyettes privát érdeklődésének a szintjére.
5) Magyarország szégyene, és nemzeti romlásának drámai jele, hogy a felelős politikai, közéleti és értelmiségi tényezők lényegében közömbösen szemlélik azt a gyilkosan káros politikai és köznyelvi fordulatot, amelyet a Pásztor-affér okozott a cigányság ügyeiről szóló diskurzusainkban és a cigánysághoz fűződő napi kapcsolatainkban. Az emberi jogok érvényesülését biztosítani hivatott államhatalom szégyenletes vasárnapi megfutamodása, azaz Pásztor rendőrkapitány rehabilitálása óta hazánkban nem csak elképzelhetővé, de kifejezetten legális alternatívává vált a polgári együttélés ügyeit olyan (rendőri) vezetőkre bízni, akik hivataluk gyakorlása közben és fizetés ellenében sértik meg a polgári egyenlőség alkotmányunkban rögzített alapelvét; a fasiszta gondolatiság szülte cigánybűnözés nyelvi és fogalmi leleményét pedig miniszteri legitimáció pecsételi el a mindennapi szóhasználatra.
6) Magyarország szégyene, és nemzeti romlásának drámai jele, hogy a fokozódóan komorodó tények tanúsága szerint a politikai elit mind kevésbé a cigányságot sújtó szegénység és a társadalmi lemaradás gettó- és bűnbakszemléletű értelmezése elleni küzdelemben jár az élen, hanem éppen ellenkezőleg: a cigányellenességnek a közbeszéd és a közgondolkozás előtti szabaddá tételében, a sündörgő rasszizmusnak a társadalomra való rászabadításában (a Pásztor-eset melletti újabb borzalmak között lásd pl. a cigányutálat rafinált formája, az ún. monoki modell iránti széles körű lelkesedést). Mindezt ráadásul egy olyan pillanatban, amikor a cigánymegvető indulatok egyre gyakrabban csúsznak át molotovkoktélos garázdaságokba is, és amikor a legkényesebben kellene őriznünk a mindennapok előítéletességei elleni küzdelemben keservesen elért apró eredményeinket (pl. a rendőrségi állományban tapasztalható rasszista előítéletek megfékezésére hozott intézkedések, vagy a náci szellemiséget terjesztő magyargárdás mételyre kimondott bírói ítélet tekintélyét).
7) Magyarország szégyene, és nemzeti romlásának drámai jele, hogy a nemzet egységét kifejező köztársasági elnök, aki tisztének legbensőbb lényegéből következően egyszersmind a nemzet leggyengébb és legelárvultabb tagjainak legfőbb szószólója is, ezekben a súlyos pillanatokban éppúgy hallgat, amint teszik azt az Uruktól és Megváltójuktól nyert parancs értelmében vele azonos szolgálatot hordozni köteles egyházaink is.
Lelkiismeretünk parancsának engedve felszólítjuk honfitársainkat, a kormányzó Szocialista Pártot és tagjait, a magyar kormányt, továbbá a politika és a közélet felelős tényezőit és az egyházakat, hogy hazánk és népünk üdvét szem előtt tartva tegyenek meg minden tőlük telhetőt a demokratikus és emberi jogok mindenkit azonosképpen védelmező érvényre juttatásáért. Magyarország rendészeti miniszterétől pedig külön is elvárjuk, hogy ragaszkodjon szilárdnak mondott eredeti erkölcsi álláspontjához, és véglegesen mentse fel tisztéből a feladatának ellátására meggyőzően alkalmatlanná vált Pásztor Albert rendőrkapitányt. Kifejezetten is bátorítjuk továbbá minden felebarátunkat, hogy legyen elkötelezett aktivistája a cigány mivoltukban megbélyegzett, megvetett honfitársaink emberi méltóságát elhozó állapotok, valamint az ide vezető feltételek nehéz, de polgárokhoz és humanistákhoz méltó áldozatvállalásban megvalósuló megteremtésének. Szívből kívánjuk, hogy Miskolc és Magyarország is mielőbb és egyértelműen szabaduljon meg a cigányság kirekesztésére ösztönző, az ilyen szellemiség előtt álló szentségi erejű tilalomfák kitépésére tett minapi kísérlet gyalázatától.
Budapest, 2009. február 5.
A Társulás a Cigány Méltóság Védelméért ügyvivői:
Bánlaky Pál szociológus a WJLF dékánja
Barna István, a WJLF főtitkára
Fátyol Éva theológa
Gábor György vallásfilozófus, egyetemi tanár
Iványi Gábor theológus, a WJLF rektora
Lakatos Anka theológa
Lukács Péter oktatáskutató, főiskolai tanár
Majsai Tamás theológus, a WJLF dékánja
Nagy Péter Tibor szociológus, egyetemi tanár
Köszönettel fogadjuk mindazok támogatását, akik csatlakoznak nyilatkozatunkhoz:
Online aláírásgyűjtés
35 aláírás:
35 aláírás:
Balogh Gyöngyi tanár Budapest
Balogh József Könyvtáros, CKÖ elnök Patapoklosi
Balogh Rodrigó színházrendező Simonfa
Beleznay Balazs David Film Rendezo Vancouver, British Columbia
Berki Judit szociálpolitikus Bátonyterenye
Czirok Péter Szeged
Derdák Tibor tanár Sajókaza
Dósa Valéria projektmenedzser Debrecen
dr. Horváth Ferenc a RROE elnöke Budapest
Fekete Orsolya szociális munkás Gyál
Gajdos Judit pszichológus Budapest
Glonczi László hallgató Tiszatardos
Harkányi Zsuzsann asszisztens Budapest
Jakubács László szociális munkás Szalonna
Kalányos László informatikus
Kalina Yvette tanár Budapest
Kartal Zsuzsa író Budapest
Kis Márta tanár Érd
Korányi Pál nyugdíjas Budapest
Lakhatás Iskolázottság Foglalkoztatottság közhasznú Egyesület Szeged
lazi andrás Tanuló Sajókaza
Lázi István szoc.ügyintéző Sajókaza
marczin orsolya
Mayer István fizikus, c. egyetemi tanár Budapest
Mezei Zoltán Dániel doku filmes Budapest
Molnár Krisztina Budapest
Molnár Zsuzsa utazásszervező és tanácsadó Budakeszi
Muhi László Informatikus Budaörs
Orsós Anna tanuló Sajókaza
Orsós János Dzsaj Bhím Közösség Hidas- Mánfa- Sajókaza
RadicsBéla emberjogi aktivista budapest
Szigeti Ildikó tanár Budapest
Tamás Attila emberjogi aktivista Miskolc
Várfalvi Attila politológus Budapest
Walter Anita tanár Nyékládháza
Legaktívabb kommentelők