Kedves Híveink!

Társulás a Cigány Méltóság Védelméért

Kategorizálva: Címlap, Közösség Címkézve: Pásztor Albert miskolci rendőrkapitány, Társulás a Cigány Méltóság Védelméért, Wesley János Lelkészképző Főiskola

Szégyen és nemzeti romlás

A Társulás a Cigány Méltóság Védelméért nyilatkozata a miskolci rendőrkapitány esete nyomán előállt emberi jogi válságról

Az igazságügyi és rendészeti miniszter kezdeményezésére - a vizsgálati eredmény bevárása nélkül - azonnali hatállyal más beosztásba helyezték Pásztor Albert miskolci rendőrkapitányt, aki félre nem érthetően cigányellenes, rasszista kijelentéseket tett egy 2009. január 30-án tartott sajtótájékoztatón. „Nyugodtan kijelenthetjük, mondotta a főrendőr, hogy a közterületi rablások elkövetői cigány emberek. Igazából Miskolcon legfeljebb pénzintézetet vagy benzinkutat rabol ki magyar, minden más rablás viszont az ő részük.” (Pásztor Albert nem tartja magát rasszistának, és úgy véli, gondolatainak nyilvánosság elé bocsátásával csak kötelességét teljesítette: a „tényekről” és az „igazságról” tájékoztatta a város polgárságát.)

Tovább »

15 komment Megtekintve 65. 668 alkalommal

Dzsaj Bhím Közösség

Társulás a Cigány Méltóság Védelméért

Társulás a Cigány Méltóság Védelméért

Szégyen és nemzeti romlás

A Társulás a Cigány Méltóság Védelméért nyilatkozata a miskolci rendőrkapitány esete nyomán előállt emberi jogi válságról

Technikai szám:

Közösségünk 1. rész

Közösségünk 2. rész

Közösségünk 3. rész

Közösségünk 4. rész

Közösségünk 5. rész

Közösségünk 6. rész

Közösségünk 7. rész

Az összes rész egyben

KIEMELT TARTALOM

Telihold - Imakönyv a Dzsaj Bhím Közösség sajókazai gyülekezetei számára (megjelenés alatt)

Szangharaksita: Dharma és forradalom c. könyve (megjelenés alatt):

- Ámbédkar jelentősége

- Három találkozás

- A kasztok pokla

- Ámbédkar és a buddhizmus

- A gyökerek felkutatása

Orsós János: Indiai utakon, cigányúton

A II. Vatikáni Zsinat NOSTRA AETATE kezdetű nyilatkozata az Egyház és a nem keresztény vallások kapcsolatáról

A Dzsaj Bhím Közösség Sajókazai „Segítő Kéz” Asszonygyülekezetének Alapszabálya

Kontakt

Mottó

Jeles nap

Eseménynaptár

Legnézettebb bejegyzések

Legkommenteltebb bejegyzések

Legaktívabb kommentelők

Legletöltöttebb becsomagolt fájlok

Linkek

Látogatóink

Részletek


	Közösségünk (1. rész) A Dzsaj Bhím egy vidám köszöntés, tízmillió indiai így köszön egymásnak. Ők a dalitok. Büszke közösség, amelynek a múltban nagyon nehéz sors jutott. Szüleik, nagyszüleik mind halmozottan hátrányos helyzetű emberek voltak, s még ma is sokuknak naponta szembe kell nézni a kiszolgáltatottsággal. Őseik több mint egy évezreden át a társadalom számkivetettjeiként éltek: mindenki irtózott attól, hogy megérintse őket. Mások a közelségüket is elkerülték, mert még az árnyékukat is szennyezőnek gondolták. Ha jártak iskolába, külön ültették őket, ha kaptak munkát, mindig a legpiszkosabb, legrosszabbul fizető munka volt az övék.


	Közösségünk (2. rész) A köszönésükkel - Dzsaj Bhím - arra emlékeztetik egymást, hogy ötvenhatban sikerrel megvívták a maguk forradalmát az emberi jogaikért. Szent ügy az övék, megdobbantja a mi szívünket is, mivel mi is találkozunk lenézéssel, elkülönítéssel. Mi is szeretnénk magunk mögött tudni a hátrányos megkülönböztetést. A dalitok története olyan, mint egy mese.


	Közösségünk (3. rész) Élt egyszer száz évvel ezelőtt egy népes családban egy tizenhét éves érinthetetlen fiú, a neve Bhím. A 14 testvér közül ő volt a legkisebb, de kitűnt közülük, vágott az esze, mint a beretva. Felfigyelt rá egy dúsgazdag mahárádzsa, látta, hogy milyen szegény, s ösztöndíjat adott neki, hogy tanuljon. Bhím tudta, hogy az otthoni iskolákban csak előítélet és elkülönítés várna rá, ezért elindult világgá. Eljutott Londonba, New Yorkba, és minden tudományos fokozatot megszerzett. Már Dr. Ámbédkarnak hívták, amikor hazament, hogy ügyvédként szolgálja az övéit.


	Közösségünk (4. rész) Ámde otthon még mindig érinthetetlennek számított a hindú vallás szent könyvei szerint. Ezért összehívta a barátait, és mindenki szeme láttára elégette a Manu törvénykönyve című hindú szentiratot, amelyben írva vagyon, hogy a hindúk nézzék le az érinthetetleneket. Polgárjogi harcos lett belőle és egyre nagyobb tekintélye volt szerte az országban. Amikor India 1947-ben elnyerte függetlenségét, ő lett az igazságügyminiszter. Rábízták, hogy írja meg az ország alkotmányát. Beleírta abba, hogy a diszkrimináció tilos.


	Közösségünk (5. rész) A dalitok öreg korában megbecsülésük jeléül Dr. Bábászáhébnek (apámuramnak) szólították. Ő azonban szomorúan látta, hogy bár mindenki tiszteli őt is, a törvényeit is, a hátrányos megkülönböztetés bizony továbbra is fönnmaradt. Ekkor elhatározta, hogy szellemi kiutat mutat az embereknek. Mivel az ítéleteinket a hitünk határozza meg, vallási fogadalmat tett: „hindúnak születtem, de nem fogok hindúként meghalni”. Elhagyta a vallást, amely annyi szenvedést és megaláztatást hozott az érinthetetleneknek, a ma már dalitoknak.


	Közösségünk (6. rész) Sokat tanulmányozta a világ összes hitét. Olyan hitet keresett, amely egybehangzik a józan ésszel, a modern tudománnyal, és amely szabadságot, egyenlőséget, testvériséget hirdet az emberek között. Úgy döntött: a 2500 évvel azelőtt élt indiai királyfi útját követi: Buddha követője lesz. A dalitok sorsán ezzel fordított a legnagyobbat, hiszen Buddhát világszerte tisztelik, s e híres fiára egész India méltán büszke. Dr. Ámbédkar megmutatta tehát, hogy mindannyian választhatjuk a megbecsültség útját: az ember változtathat a sorsán. A nagy szertartásra százezrek követték Ámbédkart Nágpúr városába 1956 októberében. Ez lett a buddhizmus újjászületése Indiában. „Apámuram” hat hét múlva meghalt.


	Közösségünk (7. rész) Akik akkor ővele együtt új világlátást fogadtak, ma nagymamák és nagypapák. Unokáik ma már annyian vannak, mint Magyarország egész lakossága. Követik Ámbédkar példáját: a legnagyobb nehézségeket is vállalják, hogy tanulhassanak, és élhessenek emberi jogaikkal.