Dzsaj Bhím Közösség

A kasztokat a rendszer védelmezői munkamegosztásként, társadalmi rendként, gazdag vallási és virágzó kulturális élet kereteként állítják be. A páriák e rendszer legalján egészen mást tapasztaltak. Ámbédkar, amikor áttért a buddhizmusra, kijelentette, hogy úgy érzi, mintha a pokolból szabadulna, és kétségkívül az őt követő több százezer érinthetetlen is hasonlóan érzett. A kaszt poklából szabadultak, amely évszázadokon át rájuk volt kényszerítve, és amit Ámbédkar kínzásként jellemzett.

E pokol igazi természetének a nyitja maga a szó: „érinthetetlen”. Érinthetetlen, akit nem lehet megérinteni. Nem lehet, mert érintése önmagában beszennyezi a másik embert, aki megérinti, vagy akit megérint. Az érintés nem csak közvetlen érintkezést jelenthet. Azok a tárgyak is beszennyezik az érinthetőt, amelyek érinthetetlenekhez is érnek, vagy amit előzőleg érinthetetlenek megfogtak. Így például az elválasztó függöny is beszennyez, ha ugyanannak a függönynek a másik oldalán csandálák állnak! Leginkább átadhatja a szennyezést az étel és az ital. Ha egy páriának csak az árnyéka, netán a pillantása ráesik egy érinthetőre, vagy bármire, ami az érinthető személy tulajdona, már az is beszennyez. Egyes pária kasztok annyira szennyezőnek minősülnek, hogy a magasabb kasztbéliektől csak bizonyos távolságban tartózkodhatnak (bráhminoktól pl. harminc lábnyira), de legjobb, ha látótávolságon kívül vannak. Az „érinthetetlen” kifejezést tehát lehetne így is fordítani: „megközelíthetetlen” avagy „láthatatlan”. Nem meglepő, hogy a csandálák iszony, undor, megvetés, távolságtartás tárgyai a kaszt-hindúk részéről. Azon sem kell csodálkoznunk, hogy a páriák számára a kaszt-hindúk, különösen a bráhminok félelem és gyűlölet tárgyai.

Tovább »

Manapság sokan foglalkoznak a gyökerek fölkutatásával. A fehér amerikai megpróbál a nyomára akadni, hogy ükapái Anglia vagy Írország mely részéről, és milyen körülmények között vándoroltak az Újvilágba, a fekete amerikai pedig rá akar jönni, hogy Nyugat-Afrika melyik részéről adták el rabszolgának, az Atlanti óceán túlsó partjára a gyapotültetvényekre. Bhímráo Rámdzsí Ámbédkar élete nagy részében foglalkozott hasonló kutatásokkal nagyrészt indiai írott források alapján - hiszen távoli őshaza gondolata föl sem merült. Nem érzelmi okokból kereste a gyökereit, és nem puszta tudományos kíváncsiság vezette, hanem vallási vonatkozások izgatták. Kik voltak a páriák, és miért lettek érinthetetlenek? Tovább »

Telepítsd a Flash Playert a lejátszáshoz! Bevezető

Ma mintegy százmillió érinthetetlen él Indiában, akiknek a legnagyobb része a szó minden értelmében hátrányos helyzetű. Évente közülük négy-ötszáz főt gyilkolnak meg kaszt-hindú honfitársaik, és több ezren szenvedik el, hogy megverik, megerőszakolják, megkínozzák őket, hajlékukat kifosztják, felgyújtják. Közülük megszámlálhatatlanul sokan nem pusztán szociális, gazdasági, vallási megkülönböztetés részesei, hanem naponta személy szerint vannak kitéve zaklatásnak, és megaláztatásnak.

Tovább »

Ámbédkart életének csak utolsó szakaszában ismertem meg, akkor ő már elmúlt hatvan, én pedig harmincas éveim elején jártam. Ő talán nem tulajdonított jelentőséget három találkozásunknak, de számomra ezek nagyon fontos voltak. Halála után pedig különös hangsúlyt kaptak a buddhizmusra való áttérésnek abban a folyamatában, melyet Ámbédkar indított el.  Mind származásunkat, mind temperamentumunkat tekintetve nagyon különbözőek voltunk, és ha nem lett volna a buddhizmus iránti elkötelezettségünk, kétséges hogy útjaink valaha is keresztezik egymást.
Tovább »

Fulzele professzorral, az 1956-os áttérés szervezőjével az áttérés helyszíne, a Díksa Bhúmi mellett épült egyetemen találkoztam. Fulzele professzor itt alapította a Dr. Ámbédkar Főiskolát, és ő fejlesztette föl a legrangosabb felsőoktatási intézmények szintjére. Arra kértem, meséljen 56-os élményeiről és Dr. Ámbédkarról.

Tovább »