Dzsaj Bhím Közösség

Telepítsd a Flash Playert a lejátszáshoz! Fotók: Györffy Anna, 2009. január 19.

Egy apró lépéssel közelebb került a megoldáshoz a sajókazai tömeges áramlopás ügye. A polgármester tárgyalni kezdett a helyi áramszolgáltatóval a kártyás villanyórák felszereléséről. Az ügyet kirobbantó Dzsaj Bhím közösség szerint módosítani kellene a szociális törvényt, hogy a kistelepülések önkormányzatai is biztosítsanak adósságkezelési szolgáltatást.

A Borsod megyei Sajókazán a lakosság egy része évek óta lopja az áramot. Néha-néha megjelent ugyan egy-két cikk róla, de a média ingerküszöbét (az ügyet kirobbantó Népszabadság kivételével) az eset az utóbbi időkig nem ütötte meg.

A Dr. Ámbédkár Gimnáziumot fenntartó Dzsaj Bhím buddhista közösség, mely 2008 utolsó napjaiban ezt végül elérte, másfél éve van jelen Sajókazán. De ők is csak egy hónapja szereztek tudomást róla. Tavaly decemberben a faluból egyszerre kilenc ember állt a bíróság elé áramlopás miatt, a közösség októberben létrejött, Segítő Kéz nevű asszonygyülekezete pedig végre beszélni kezdett róla. „December közepén derült ki számunkra. Az emberek korábban nem beszéltek róla. Nyilván nem jöttek ide, hogy mi lopjuk az áramot” - meséli Orsós János, a közösség elnöke.

Eddig a faluban 30-40 esetben indult eljárás áramlopás miatt, csak romák ellen, pedig szerintük nagy valószínűséggel nem romák is lopják az áramot. Két emberre szabott ki a bíróság letöltendő szabadságvesztést, nekik előtte már volt felfüggesztett büntetésük.

Ki fizeti a villanyórát?

Varga Dénes a harmadik, aki börtönbe kerül. Korábban felfüggesztett büntetésre ítélték, mert hamisított munkáltatói igazolással próbált részletre vásárolni. Február végén kell bevonulnia.

A Dzsaj Bhím közösség kegyelmi kérvényt fogalmazott számára, melyet hamarosan eljuttatnak Sólyom László köztársasági elnökhöz. Eddig összesen ötszázan írták alá a faluban, illetve az interneten.

Az aláírók fejenként ezer forintot is felajánlottak. Ebből részben Varga Dénes tartozását kívánják kifizetni, 160 ezer forint kárt okozott szabálytalan áramvételezéssel. Másrészt, mint Derdák Tibor, a gimnázium igazgatója meséli, pénzalapot képeznek belőle, hogy azoknál, akik igénylik, kártyás villanyórát szereljen fel az áramszolgáltató. Így ugyanis nem kellene lopniuk, hogy áramhoz jussanak. Villanyóráikat már évekkel ezelőtt kikötötte az Észak-magyarországi Áramszolgáltató vállalat, és reményük sincs arra, hogy kifizessék tartozásukat. A 3700 lakosú településen körülbelül ezer roma él, bejelentett munkája egy-két kivétellel senkinek nincs.

Az első újságcikkekben a megszólalók, talán némi túlzással, azt állították, hogy több száz család lopja évek óta az áramot, és bírósági eljárás fenyeget akár ezer embert is. Valójában senki nem tudja, hányan lopják az áramot. De az biztos, hogy a sajókazai telepeken nagyon elterjedt. „Maradjunk annyiban, hogy nagyon sok család van ilyen helyzetben. Nem tudok számokat mondani, de ha tudnék, akkor sem mondanék” - feleli már diplomatikusan Orsós János.

Az ÉMÁSZ szóvivője, Dr. Boross Norbert nem tudta megmondani, hány villanyórát kötöttek ki az elmúlt években a településen. És Stefán László polgármester sem tudott felvilágosítást adni erről, az áramszolgáltató nem számol be az önkormányzatnak az ügyeiről, mondja.

A Dzsaj Bhím közösség másfél hete kérvényt adott át a polgármesternek. Azt kérték, az önkormányzat kössön megállapodást az áramszolgáltatóval, hogy a 89 aláírónál szereljen fel kártyás villanyórát. A polgármester érdeklődésemre elmondta, már felvette a kapcsolatot az ÉMÁSZ-szal, és tárgyalnak a lehetséges megoldásokról. De azonnal hozzátette: „ha az önkormányzatnak költsége lesz felszerelésükkel, akkor a testület fog dönteni az ügyben”.

Stefán Lászlónak arról még nincs tudomása, hogy a Dzsaj Bhím közösség gyűjtést szervezett, és a befolyó pénzből a kártyás villanyórák felszereléséhez is hozzájárulnának.

Na, itt alul írja alá a beismerő vallomását!

A Dzsaj Bhím Közösség mélyen igazságtalannak tartja, hogy a szociális törvényben bevezetett adósságkezelési szolgáltatás nem éri el a legszegényebb embereket, akik döntő többségükben falvakban élnek. A törvény szerint a 40 ezer lakosnál nagyobb településeken az önkormányzatnak kötelező ezt a szolgáltatást nyújtania. A kisebb településeken is lenne rá lehetőség, ha az önkormányzati testület így döntene. Sajókaza nem teszi.

Ezen Derdák Tibor nem is csodálkozik, túl nagy a probléma, egy csomó feszültséget fel kellene vállalniuk. „A jogszabály megváltoztatása nélkül megoldhatatlan” - mondja.

A köztársasági elnökhöz címzett kegyelmi kérvényben szerepel a következő mondat: Varga Dénes a „hatósági erőszaknak engedve, jogi felvilágosítás nélkül vallotta bűnösnek magát”. A telepen az ÉMÁSZ ellenőrei rendszeresen visszatérnek azokhoz a házakhoz, ahol korábban lopták az áramot vagy kikötötték a villanyórát. Két rendőr kíséretében érkeznek, ahol fényt látnak, oda bemennek, felveszik a jegyzőkönyvet, a rendőrök pedig arra kérik a gyakorlatilag írástudatlan embereket, hogy írják alá.

„Addig nem hagyják békén a családot, amíg valaki alá nem ír. Nem világosítják fel őket, hogy ez a bizonyíték ellenük. Ezért mennek börtönbe, hiszen semmilyen más módon nem bizonyítható. Arról számolnak be az emberek, hogy a rendőri erőszaknak nincsenek határai” - mondja Derdák Tibor.

„Ez pszichológiai erőszak?” - kérdezem.

„Nem. Fizikai is. Ezt mondják az emberek - válaszolja. - Ilyet nem láttunk, de elhisszük nekik.”

A telepen az emberek nekünk fizikai erőszakról nem beszéltek. „Hát aláírtuk, mondták, hogy alá kell” - mondta mindenki.

Az ÉMÁSZ végül bekebelezi a cigánytelepeket?

A sajókazai telepeken a tulajdonviszonyok teljesen kaotikusak, a házak lakói állandóan változnak. „Ha a Földhivatalban véletlenül valamiért ki kell kérnünk egy tulajdonlapot, akkor leginkább a szolgáltatók szerepelnek rajta, köztük az ÉMÁSZ, nem pedig a benne lakók” - mondja Derdák Tibor.

A Borsod online-t az ÉMÁSZ egyik szóvivője január elején így tájékoztatta: „az áramtolvajokkal szemben jogi úton fellépnek, és folyamatosan visszatérnek azokra a helyekre, ahol nem hagynak fel az energialopással. A ki nem fizetett számlát pedig végső soron úgy próbálják visszaszerezni, hogy jelzálogot jegyeznek arra az ingatlanra, amiben az áramtolvajok élnek.”

Dr. Boross Norbert, az ÉMÁSZ szóvivője nem tudta megmondani, hogy ez hány esetben történt meg Sajókazán. Általánosságban annyit mondott, hogy ritkán folyamodnak ehhez az eljáráshoz, legfeljebb nagy összegű tartozások esetén. „Egy féléves tartozás általában 60 ezer forint. Ennyiért nem jegyeztetünk be jelzálogot egy lakásra. Áramlopásoknál viszont tényleg mindent megteszünk, hogy az energia ellenértékét visszaszerezzük.”

A polgármester sem tudja, az ÉMÁSZ hányszor jegyeztetett be jelzálogot a cigánytelepeken lévő lakásokra. Inkább visszakérdezett, hogy nekem az ÉMÁSZ mit mondott.

„Nekünk az alany-állítmánnyal meg a másodfokú egyenlettel kell foglalkoznunk. Mi nem tudunk érdeket érvényesíteni. Annyit tudunk tenni, hogy megismertetjük az országgal a problémát” - mondja Derdák Tibor. Felvették ugyan már a kapcsolatot ügyvédekkel és jogvédő szervezetekkel, de még senki nem vállalta fel az ügyet. „Rengeteg emberről van szó. Még egy jogvédő szervezet is háromszor meggondolja, hogy beszáll-e.”

A faluban cigány kisebbségi önkormányzat nincs.

Lehangoló búcsú Sajókazától

Varga Dénessel nem sikerült találkoznunk. Lázi Istvántól, a közösség szociális ügyintézőjétől, aki elkísért bennünket a Sólyom-telepre, úgy hallottuk, Dénes részben kezdi érezni a médiahírnév terheit. Másrészt pedig a családnak rossz tapasztalatai voltak az újságírókkal, fotósokkal és operatőrökkel, akik életkörülményeik bemutatásával állást is foglaltak: van itt tévé meg számítógép, miféle nyomorról beszélnek ezek?

Mások is inkább az utcán meg az udvarukon beszélgettek velünk. De az volt az érzésünk, nem a PlayStationt rejtegetik előlünk, hanem inkább a nyomorukat. Végül egy fagyűjtögetésből hazatérő férfi behívott minket melegedni. Nem tudom, ő volt-e a legszegényebb, de ezt láttam.

Az ajtó helyén egykor ablak lehetett, amely alá mindenféle fadarabokból lépcsőt eszkábált. Az ajtószárny így épült fel: vékony léckeretben alul farostlemez, fölül pedig egy repedezett üveglap, melynek darabjait ragasztószalag tartotta össze. Már nem voltam magamnál a hidegtől, ezért megkérdeztem tőle, nem kellene inkább fölülre is farostlemez, mert ez így elég veszélyes. Akkor nem jönne be fény, néz rám döbbenten.

Mert ablak az nincs.

Ő is lopja az áramot, nemsokára megy is érte bíróságra. A 20 négyzetméteres, betonpadlójú szobában a lopott áram egy villanykörtét és egy tárcsás mosógépet működtetett, a felesége ugyanis éppen mosott. A fal mellett körben három ágy állt, melyen gyerekeik üldögéltek, de nem volt mind a nyolc otthon. Az egyik sarokban kályha. A jobb napokat látott szekrénysorban pedig egy ütött-kopott tévékészülék, melyen kékesen ott lüktetett a hazai tömegkultúra egyik ütőere. Nagyjából ennyijük volt.

„Szép jó napot! Nincs itt a közelben egy kocsma? Innánk valamit ebben a hidegben” - szólítok meg megy embert már a falu közepén.

„Dehogynem! Itt van mindjárt. Jöjjenek velem! Ez a legjobb, egyetlen cigány sincs.”

A szolidan fröccsöző pár fős közönség azonnal látja rajtunk, hogy az áramlopások miatt vagyunk a faluban. És ontani kezdik a történeteket, hogy ezek a cigányok…

„Hát azért borzasztó állapotok vannak azon a telepen - próbálkozom befolyásolni a beszédtémát. - Én azért részvétet is éreztem a nyomorúságuk láttán.”

Lehurrognak: „Majd nem beszélne így, ha itt lakna.”

Azt inkább nem kérdezem meg, hogyan történhetett meg az, hogy belőlük a részvét kiveszett. Pedig micsoda beszélgetés lett volna!

Forrás: Nagy László, 2009. január 19.