Dzsaj Bhím Közösség

The Institute on Religion and Public Policy in Washington DC: „A vallástörvény tervezete az EBESZ térségében a legelnyomóbb törvényt hozná létre”

2011.06.26. Kategorizálva: Címlap   

2011. június 10-én négy kereszténydemokrata (KNDP) parlamenti képviselő beterjesztette a lelkiismeret és vallásszabadság jogáról, valamint az egyházak, vallásfelekezetek és vallási közösségek jogállásáról szóló törvény javaslatát (a továbbiakban: törvényjavaslat). 2011. június 14-én, tehát négy nappal a javaslat benyújtása után a Parlament Emberi Jogi, Kisebbségi, Civil- és Vallásügyi Bizottsága jóváhagyta és megszavazta annak az Országgyűlés plénuma elé terjesztését a vita lefolytatása és elfogadás céljából. A tervek szerint június 23-án a Parlamentnek már szavaznia kellene a törvényről.

Ezen jogszabály elfogadása súlyos visszalépést jelentene a magyarországi vallásszabadság terén. A törvényjavaslat ellentmond az EBESZ, az Európai Unió, az Európa Tanács, valamint az ENSZ követelményeinek, mert egyértelműen hátrányos megkülönböztetésben részesít egyes vallási kisebbségi csoportokat.

A javaslat a legelnyomóbb típusú vallástörvényt hozná létre, és a jogalanyokat rendkívüli módon terhelő bejegyzési rendszert eredményezne az egész EBESZ térségen belül. A legfelháborítóbb rendelkezések közül az alábbiak említendők.

Kiemelendő, hogy a törvényjavaslat többfokozatú állami elismerési rendszere teljes mértékben összeegyeztethetetlen az alapvető emberi jogokkal, mivel az ellentmond az egyenlőség és a diszkrimináció-mentesség elveinek. A javaslat olyan rendelkezéseket tartalmaz, amelyek visszamenő hatállyal célzottan megfosztanának számos kisebbségi vallási közösséget az egyházi státustól még akkor is, ha egyébként hosszú éveken keresztül ilyenként voltak bejegyezve. A visszaható hatályú rendelkezések a törvények uralma elvét és a vallásszabadságot sértik. A törvényjavaslat „kivezetne” a nyilvántartásból olyan kiválasztott kisebbségi vallási csoportokat, amelyek az 1990-es vallástörvény elfogadása óta vallásként vannak regisztrálva, miközben megengedné, hogy a kedvezményezett vallási szervezetek megtartsák bejegyzett státusukat és élvezzék mindazokat a jogokat, amelyek az ilyeneket megilletik a törvényjavaslat szerint.

Jelenleg több mint száz olyan vallási szervezet van nyilvántartva, amelyeket visszamenőleg megfosztanának egyházi státusuktól, és törölnék bejegyzésüket, amennyiben ezek a rendelkezések törvényerőre emelkednének.

Másodszor, a nyilvántartásból törölt szervezetek nem használhatnák az „egyház” elnevezést, elvesztenék ezen jogállásukat, amennyiben újra nem regisztrálják őket az igen megterhelő bírósági eljárásban. Ezen túlmenően: a kisebbségi vallási csoportokat csak akkor lehet újra bejegyezni, ha kielégítik azokat a túlzott követelményeket, amelyek szerint például legalább 20 éve kell Magyarországon szervezett formában létezniük, és legalább 1000 tagjuk kell hogy legyen. Ezek az elvárások láthatóan arra tett kísérletként értelmezhetők, hogy elnyomják a kisebbségi vallások szabadságát az Emberi Jogok Európai Bíróságának határozatainak és az EBESZ követelményeinek ellentmondva.

Harmadszor: a törvényjavaslat a vallási tevékenység olyan leszűkített fogalmát tartalmazza, ami a zsidó-keresztény felfogáson alapul, és nincs összhangban azzal a szélesebb meghatározással, amit az ENSZ, az EBESZ, valamint az Emberi Jogok Európai Bírósága alkalmaz, és amelyek olyan nemzetközi jogi normákból következnek, amelyeket Magyarországnak is követnie kell.

Mindezeken túlmenően a törvényjavaslathoz csatolt listáknak megfelelően a kormány attól függően ismer el egyes vallásokat, hogy azok 1. mennyiben vannak jelen Magyarország történelmében, 2. a kormány véleménye szerint mennyire szolgálják a „közjót”, 3. milyen kapcsolataik vannak a világon elterjedt vallási mozgalmakkal. Ezek a szempontok önkényesek és lényegüknél fogva diszkriminatívak. Nincs olyan ismérv megjelölve, amely alapján eldönthető volna, hogy miért kerültek be egyes vallások a 2. vagy 3. kategóriába. Sok olyan vallási kisebbség szolgálja a közjót vagy kapcsolódik a világon elterjedt vallásokhoz, amelyeket a listákról önkényesen kihagytak.

Ez a kirekesztő megközelítés összeegyeztethetetlen az Emberi Jogok Európai Bíróságának az emberi jogok alkalmazására vonatkozó gyakorlatával, továbbá az Európai Uniónak a vallásszabadság kérdésében követett politikájával, amely szerint „egy demokratikus társadalom elengedhetetlen ismérve a vallási sokszínűség biztosítására irányuló igény”. Ezt, a valódi vallási pluralizmus szükségességén alapuló politikát sértené a vallás olyan szűk értelmezése, ami önkényességre és tisztességtelen hátrányos megkülönböztetésre vezetne az új és kisebbségi vallások kirekesztése miatt.

A törvényjavaslat meghatározásai nem elégítik ki a hivatkozott emberi jogi követelményeket, és számos olyan vallási csoport bejegyzésének a megtagadásához vezetnének, amelyek a szélesebb értelemben vett, az emberi jogi normákon alapuló definíció szerint megfelelnének az előírásoknak.

Negyedszer, azok az ellentmondásos rendelkezések, amelyek visszamenő hatállyal megfosztanának egyes vallási csoportokat a jogaiktól, úgy, hogy a nyilvántartásból törölnék őket, így nem élvezhetnék többé az őket egyházként megillető jogokat és kedvezményeket, amelyek továbbá olyan eltúlzott tagsági és időbeli követelményeket támasztatának velük szemben, ellentmondanak az Emberi Jogi Bíróság, az EBESZ és az ENSZ elvárásaiban rögzített emberi jogoknak. A vallási tevékenység leszűkített meghatározása nem állná ki az emberi jogi vizsgálat, egyáltalában: a jogi vizsgálat próbáját. Ezeket a szabályokat törvényerőre emelkedésük esetén elkerülhetetlenül megsemmisítenék a bíróságok az állam számára elhúzódó, szükségtelen és költséges eljárások végén.

A törvényjavaslat ellentmond az Európai Unió, az Európa Tanács, az EBESZ és az ENSZ követelményeinek. A Bizottság úgy engedte tovább, hogy nem volt megfelelő idő a rendelkezések megvizsgálására és megvitatására. A törvény elfogadása súlyos visszalépést jelentene a magyarországi vallásszabadság terén.

Forrás: The Institute on Religion and Public Policy

About The Institute on Religion and Public Policy:

Having received two nominations for the Nobel Peace Prize, the Institute on Religion and Public Policy is one of the world’s most effective and well-respected advocates for freedom of religion and belief.

An international, inter-religious non-profit organization, the Institute is dedicated to ensuring freedom of religion as the foundation for security, stability, and democracy. Founded in 1999 and headquartered in Washington, DC, the Institute recognizes that religious freedom is more than just a church-state issue. As such, the Institute engages every segment of society to protect humankind’s most basic fundamental right: freedom of religion and belief. The Institute’s programs reflect this multi-faceted approach, in national security, corporate social responsibility, interfaith dialogue and media engagement.

Religious discrimination and persecution are not new issues. They have been around as long as humanity. But combating them does require new ideas and innovative solutions. The Institute has developed creative and exciting methods of advancing fundamental rights, energizing new advocates and rolling back religious discrimination, persecution and tyranny.

Many religious freedom advocacy groups do an important service by highlighting individual cases of persecution, discrimination, imprisonment and abuse. The Institute, however, has a more overarching goal: To create and strengthen legal, business, academic, media and other systems within countries—and internationally—to protect religious freedom so such abuses do not occur.

The Institute on Religion and Public Policy does not accept funding of any type from religions, religious institutions, or government agencies of any kind, unless government funds are specifically earmarked solely for the Interparliamentary Conference on Human Rights and Religious Freedom.

1 komment:

1 | Bogdán István teológus-lelkész

2011. június 26. 12:03

Szeretném kifejezni a nem egyetértésemet a KDNP által írt új egyházi törvényjavaslattal kapcsolatban, mivel egy kisegyház (Jézus Minden Nemzetért Közösség) elnöke/lelkipásztora vagyok és éppen ezért hátrányosan érint minket a nevezett törvény javaslat. Hangsúlyozni szeretném, nem vagyunk „biznisz egyház”!

Keresztényekként éljük meg a mindennapi életünket és szeretnénk ha egy úgynevezett keresztény országban, keresztény értékeket képviselve a kormány elismerne bennünket és más közösségeket is. A Bibliában azt olvassuk az ApCsel 1, 13-15-ben, hogy 120 főnyi sokaság gyűlt össze az apostolokkal együtt, akikre az ApCsel 2. részben rájuk szált a Szentlélek. Az egyház születését innen datáljuk az ApCsel 2-től, ami azt jelenti, hogy Jézus 120 fővel alapította az egyházat. Ki, vagy kik lehetnek nagyobbak ma Jézus Urunknál, hogy megváltoztathassák ezt a létszámot? Nos, látnunk kell, hogy ez a törvény nem tetszik Istennek, mert semmiképpen nem igazodik a Biblia Istenéhez, ezért elfogadásra sem méltó.

Kérem a tisztelt KDNP képviselőit, hogy adjanak hangot a lelkiismereti és vallásszabadság ENSZ Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatáról szóló nyilatkozata (”18.” cikk) mellett, melyet lentebb olvashatnak, és kérem, ne szavazzák meg ezt a törvényt, hogy a demokrácia ne csorbuljon Magyarországon.

Tisztelettel és üdvözlettel!
Bogdán István teológus-lelkész

Kommentküldő:

A név meg fog jelenni, az e-mail nem fog megjelenni, a honlap meg fog jelenni, az összeadás a spamvédelmet szolgálja.

Technikai szám:

2453 (Ha szeretnéd közösségünknek adód egy százalékát felajánlani, akkor szükséged lesz erre a technikai-számra.)

Közösségünk 1. rész

Közösségünk (1. rész)
A Dzsaj Bhím egy vidám köszöntés, tízmillió indiai így köszön egymásnak. Ők a dalitok. Büszke közösség, amelynek a múltban nagyon nehéz sors jutott. Szüleik, nagyszüleik mind halmozottan hátrányos helyzetű emberek voltak, s még ma is sokuknak naponta szembe kell nézni a kiszolgáltatottsággal.
Őseik több mint egy évezreden át a társadalom számkivetettjeiként éltek: mindenki irtózott attól, hogy megérintse őket. Mások a közelségüket is elkerülték, mert még az árnyékukat is szennyezőnek gondolták. Ha jártak iskolába, külön ültették őket, ha kaptak munkát, mindig a legpiszkosabb, legrosszabbul fizető munka volt az övék.

Közösségünk 2. rész

Közösségünk (2. rész)
A köszönésükkel - Dzsaj Bhím - arra emlékeztetik egymást, hogy ötvenhatban sikerrel megvívták a maguk forradalmát az emberi jogaikért. Szent ügy az övék, megdobbantja a mi szívünket is, mivel mi is találkozunk lenézéssel, elkülönítéssel. Mi is szeretnénk magunk mögött tudni a hátrányos megkülönböztetést.
A dalitok története olyan, mint egy mese.

Közösségünk 3. rész

Közösségünk (3. rész)
Élt egyszer száz évvel ezelőtt egy népes családban egy tizenhét éves érinthetetlen fiú, a neve Bhím. A 14 testvér közül ő volt a legkisebb, de kitűnt közülük, vágott az esze, mint a beretva. Felfigyelt rá egy dúsgazdag mahárádzsa, látta, hogy milyen szegény, s ösztöndíjat adott neki, hogy tanuljon. Bhím tudta, hogy az otthoni iskolákban csak előítélet és elkülönítés várna rá, ezért elindult világgá. Eljutott Londonba, New Yorkba, és minden tudományos fokozatot megszerzett. Már Dr. Ámbédkarnak hívták, amikor hazament, hogy ügyvédként szolgálja az övéit.

Közösségünk 4. rész

Közösségünk (4. rész)
Ámde otthon még mindig érinthetetlennek számított a hindú vallás szent könyvei szerint. Ezért összehívta a barátait, és mindenki szeme láttára elégette a Manu törvénykönyve című hindú szentiratot, amelyben írva vagyon, hogy a hindúk nézzék le az érinthetetleneket. Polgárjogi harcos lett belőle és egyre nagyobb tekintélye volt szerte az országban. Amikor India 1947-ben elnyerte függetlenségét, ő lett az igazságügyminiszter. Rábízták, hogy írja meg az ország alkotmányát. Beleírta abba, hogy a diszkrimináció tilos.

Közösségünk 5. rész

Közösségünk (5. rész)
A dalitok öreg korában megbecsülésük jeléül Dr. Bábászáhébnek (apámuramnak) szólították. Ő azonban szomorúan látta, hogy bár mindenki tiszteli őt is, a törvényeit is, a hátrányos megkülönböztetés bizony továbbra is fönnmaradt. Ekkor elhatározta, hogy szellemi kiutat mutat az embereknek. Mivel az ítéleteinket a hitünk határozza meg, vallási fogadalmat tett: „hindúnak születtem, de nem fogok hindúként meghalni”. Elhagyta a vallást, amely annyi szenvedést és megaláztatást hozott az érinthetetleneknek, a ma már dalitoknak.

Közösségünk 6. rész

Közösségünk (6. rész)
Sokat tanulmányozta a világ összes hitét. Olyan hitet keresett, amely egybehangzik a józan ésszel, a modern tudománnyal, és amely szabadságot, egyenlőséget, testvériséget hirdet az emberek között. Úgy döntött: a 2500 évvel azelőtt élt indiai királyfi útját követi: Buddha követője lesz. A dalitok sorsán ezzel fordított a legnagyobbat, hiszen Buddhát világszerte tisztelik, s e híres fiára egész India méltán büszke. Dr. Ámbédkar megmutatta tehát, hogy mindannyian választhatjuk a megbecsültség útját: az ember változtathat a sorsán. A nagy szertartásra százezrek követték Ámbédkart Nágpúr városába 1956 októberében. Ez lett a buddhizmus újjászületése Indiában. „Apámuram” hat hét múlva meghalt.

Közösségünk 7. rész

Közösségünk (7. rész)
Akik akkor ővele együtt új világlátást fogadtak, ma nagymamák és nagypapák. Unokáik ma már annyian vannak, mint Magyarország egész lakossága. Követik Ámbédkar példáját: a legnagyobb nehézségeket is vállalják, hogy tanulhassanak, és élhessenek emberi jogaikkal.

Az összes rész egyben

Közösségünk

  • hattyu: Elnézést de ez nem Bogdán József A vajdasági papköltőről itt talál infot
  • Mikrobi: Derdák úr, Prohászka és XII. Pius nem volt antiszemita, ön viszont hazudik, közpénzt lop és provokálja a tisztességes embereket. Ha a Katoli
  • Bódi Roland: Boldogat Ámbédkárnak születésnapja alkalmából!!!
  • Lázi András: Boldog születés napot kíván a 10. gimi osztály!!!!!
  • február: Jól mongya hogy ezt nem szabadna,csak már ott tartunk teljesen természetes lett a megnyilvánulásban hogy te oda valo vagy cigány vagy stb stb...

Tartalomjegyzék

Kontakt

    Elnök: Orsós János

    Cím:
    3532 Miskolc, Tátra utca 2.

    Székhely:
    3532 Miskolc, Tátra utca 2.

    Telephelyek:
    3600 Ózd, Petőfi út 18-20.
    3659 Sáta, Kolozsvári út 5.

    Telefon:
    +36-30-830-20-29, +36-30-866-32-04

    Levelezési cím:
    3510 Miskolc, PF: 567

    A Dzsaj Bhím Triratna Közösség számlaszáma:
    Raiffeisen Bank, 12001008-00156776-00100009

Mottó

Taníttass, lelkesíts és szervezkedj! (Dr. Ámbédkar)

Jeles nap

Boldog Névnapot kívánunk minden kedves Ambrus nevű látogatónknak!

Eseménynaptár

Szeptember 24-én: Punéi egyezmény

Október 14-én: Nágpúri áttérés

November 28-án: Az orientalisztika napja (Kőrösi Csoma Sándor 1819. november 28-án indult el rejtélyes keleti útjára.)

November 5-től december 14-ig: Sajógalgócon a Lőrincz család 1944-ben négy zsidó munkaszolgálatos fiút bújtatott (Weisz Pált, Glückmann Zoltánt, Havas Istvánt és Kőrősi Istvánt)

Január 19-én: Dr. Martin Luther King Nap

Február 11-én: A vallásszabadság napja (1676-ban Michael de Ruyter Nápolyban kiszabadította a gályarab-prédikátorokat, például Túróczi Végh András füleki prédikátort, Kálnai Péter putnoki lelkészt, Szalóczi Mihály zubogyi prédikátort)

Március 21-én: A faji megkülönböztetés (apartheid) elleni küzdelem napja (1960 óta)

Április 14-én: Dr. Ámbédkar születésnapja

Május 2-án: Buddha születésnapja (2009-ben)

Augusztus 2-án: A cigány holokauszt emléknapja

Legaktívabb kommentelők

Látogatóink

Részletek

  • Online: 1
  • Mai látogatók: 13
  • Mai oldal-megtekintések: 13
  • Összes látogató: 188550
  • Összes oldal-megtekintés: 2559269