Dzsaj Bhím Közösség

MÁRIAPÓCS

A Segítő Kéz Asszonygyülekezet egyik régen dédelgetett álma vált valóra 2009. szeptember 20-án. A Dzsaj Bhím Közösség támogatásával Máriapócsra, a búcsúk városába zarándokoltunk.

A szervezés során az idősek és betegek előnyt élveztek, hiszen a legendák szerint számos csodás gyógyulás színhelye ez a híres zarándokhely. Szűz Mária a könnyező arcképét őrzik itt a kegytemplom falai. Ahogy közeledtünk, úti célunk felé egyre csendesebbé vált az egész utat végigéneklő asszonykórus. Izgatottan és megilletődve léptük át a templom kapuját.

Szűz Mária képe nem könnyezett. Együtt érző, békés mosollyal tekintett le ránk, mint asszonytársaira és azokra, akiket a lelkünkben vittünk magunkkal. Számtalan fohász röppent a gyönyörű oltárkép felé.

Zarándoklatunk a búcsú vásártere mellett folytatódott. Kicsit nehéz szívvel sétáltunk végig a roskadozó sátrak mellett, mert a mi csoportunk meglehetősen szegény, többségünk csak néhány forinttal érkezett.

Azonban az égiek gondoskodtak róla, hogy ne távozzunk keserű szájízzel a zarándokhelyről. Amikor a hosszú séta után megpihentünk az út menti padokon váratlanul vidám zene csendült fel a közelünkben. Azonnal elillant belőlünk a szomorúság, lábunkból eltűnt a fáradtság és táncra perdültünk. Néhány perc alatt szédületes örömhullám kavargott körülöttünk a térben.

Búcsúzóul a templom közelében lévő parkban a hatalmas fából faragott Jézus szobor köré gyűltünk egy csoportképre. Kitárt karjai alatt egyenlően részesült az áldásból: cigány és nem cigány, férfi és nő, buddhista és keresztény.

HODÁSZ

Következő úti célunk Hodász. A település lakóinak lélekszáma Sajókazához hasonlóan 3400 fő. A lakosság összetételét tekintve is nagy a hasonlóság. A lakók 50%-a cigány származású. A település cigányok által lakott részén épült az a görög katolikus templom, ahol Gelsei Gábor görög katolikus esperes mesélt az eddigi munkásságáról.

A templom falán a szentképek mellett Boldog Ceferino képe is látható. Ceferino Jiménez cigány nevén El Pelé mélyen vallásos ember volt, a spanyol polgárháború idején meg akarta menteni egy pap életét, ezért kivégezték. II. János Pál pápa 1997. május 4-én boldoggá avatta. Boldog Ceferino a romák patrónusa.

Jó érzéssel nyugtáztuk, hogy a hodászi görög katolikus templom körül nem vásártér fogadott bennünket, hanem idősek bentlakásos otthona és anyák átmeneti otthona öleli szorosan körbe a templom épületét. Az otthonokban cigány származású szakemberek dolgoznak. A lakók valódi oltalomra lelnek a falak között, hiszen szeretetteljes gondoskodásban van részük.

Kirándulásunk végső állomása az a cigány tárgyi emlékeket megörökítő falumúzeum volt, ahol Rézműves Melinda hodászi származású budapesti néprajzkutató idős szülei vártak bennünket.

A régi nádfedeles házikóban többen szüleik és nagyszüleik régi bútordarabjaival találkoztak újra.

Sokunk számára az utazás legszebb élménye abban a II. világháború idején épült, földbe vájt kis kunyhóban várt, ahol a 72 éves házigazda gyermekkorának időszakát idézte fel a számunkra. A hófehérre meszelt helyiség teljes berendezése két fekhely egy asztal és egy tűzhely. Miközben idős házigazdánk mesélni kezdett, a belőle áradó szeretet szinte befűtötte a szobát.

Életre keltek a ház régi lakói, a tűzhelyben pattogott a tűz, a tetején pogácsa sült. A szalmával bélelt fekhelyen boldogszemű négyéves kisfiú játszadozott, ez volt ő maga. Minden szavából érződött, hogy a lelke visszavágyik abba a korszakba.

Idézem a szavait:

„Ma már sokan 10-20 milliós autókkal járnak, cigányok is, magyarok is. Palotában laknak, mégsem boldogok. Mi nagyon szegények voltunk, de mégis sokkal jobb világ volt abban az időben, mert megvolt a legfontosabb: az összetartás és a SZERETET”.

Ez volt a zarándokút legszebb üzenete, nem csak hallottuk, éreztük is a jelentőségét.

Isten áldja a közvetítőt!

A Segítő Kéz Asszonygyülekezet tagjaiként, mint keresztény emberek, egy éve kezdtünk el ismerkedni a buddhizmus tanaival. A kirándulást követően egy érdekes gondolat fogalmazódott meg bennem: Jézus és Buddha bölcs tanításai nagyon jól megférnek a lelkünkben, olyan ez a kis közösség, mintha Jézus örömhíre és Buddha „világossága” ötvöződne benne.

Köszönjük a Dzsaj Bhím Közösségnek, hogy létezhet az Asszonygyülekezet és köszönjük ezt az emlékezetes napot!