Dzsaj Bhím Közösség

Kaposvár: venni egy nagy levegőt, és meglépni

2008.12.15. Kategorizálva: Címlap, Sajtó      Címkézve:

Járóka Lívia: Közös az érdeke gádzsónak, romának egyaránt

Iskola Kaposváron. Birkóznak a hivatallal. (Fotó: Kiss Béla)Beperelte a kaposvári önkormányzatot az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) az egyenlő bánásmód megsértése miatt. A romák lakta utcák szomszédságában lévő Pécsi utcai iskolába már jó ideje szinte kizárólag roma gyerekek járnak.

Az oktatás színvonala lényegesen rosszabb itt, mint az országos átlag, amit az interneten is hozzáférhető kompetenciamérések eredményei bizonyítanak. A gyerekek ezért, egy-két kivételtől eltekintve, nem is tudnak érettségit adó intézményekben továbbtanulni. Sorsuk az, ami a legtöbb hátrányos helyzetű gyereké: az oktatási zsákutcát jelentő szakiskola, majd a biztos és tartós munkanélküliség.

Kísérletként az alapítvány 37 gyereket szeretett volna átíratni más, nem szegregáltan működő iskolákba. Kíváncsiak voltak, vajon hogyan fogadják a jobb oktatást biztosító városi iskolák a roma tanulókat. A gyerekek közt nagycsoportos óvodások is voltak, szüleik azt szerették volna, ha a tanévet nem a Pécsi utcai iskolában kezdik.

A CFCF munkatársai, mielőtt elküldték volna a felvételi kérelmeket, megállapították, hogy mindenhol vannak szabad férőhelyek, vagyis a helyhiány egyetlen iskola esetében sem lehetett volna hivatkozási alap. A szülőknek írt leveleikben az iskolák mégis ezzel indokolták az elutasítást. – Nyilvánvalóvá vált, hogy a város nem kér a cigánygyerekekből. Számukra csak a Pécsi utcai Általános Iskolában van hely – mondja Mohácsi Erzsébet, az alapítvány vezetője.

„A körzeti iskolába kizárólag roma tanulók iratkoznak be évek óta” – ezzel a mondattal kezdődik a Commitment Pedagógiai Intézet szakértői anyaga. A lapunk birtokában lévő dokumentum szerint az intézet munkatársai 2006-ban vizsgálták az iskolában folyó oktatást. Az óralátogatások tapasztalatait szakértői véleményben öszszegezték, amelyből kiderült: az iskolában nagyon magas a helyettesített órák száma; a hetediknyolcadik osztályos matematika órákat leszámítva a tanítás frontálisan szervezett, alig alkalmazzák a kooperatív tanítási technikákat.

A szakemberek hiányolták a tanulás megtanítására tett erőfeszítéseket is, egyebek közt ezzel magyarázták a gyerekek már évek óta folyamatosan gyenge teljesítményét. Megállapították, hogy szinte minden tanuló hátrányos helyzetű, ennek ellenére csak egyetlen fejlesztő pedagógus dolgozott velük. Feltűnően magasnak találták a hiányzások számát, és hiányolták a gyermekvédelmi felelőst, aki a hiányzásokat próbálná csökkenteni.

Mohácsi Erzsébet azt mondja, amióta betették a lábukat Kaposvárra, az önkormányzat kétszer – júniusban és novemberben – módosított az iskolai körzethatárokon. Ennek értelmében négy utcát kivettek a Pécsi Utcai iskola körzetéből, ám e módosítás a szegregációs helyzetet nem számolta fel. Ahhoz a nem roma, városi családoknak is át kellene íratni a cigányiskolába a gyerekeiket, amire az esély a nullával egyenlő.

Így látja a helyzetet Derdák Tibor, a város esélyegyenlőségi tervének szupervízora is. (Európai uniós fejlesztési pénzekre csak ilyen tervekkel pályázhatnak a települések.) Kaposvár nyitott volt a szakértő javaslataira, így a korábbi tervvel ellentétben (amikor még nem ismerték el, hogy a városban van szegregáció) módosítottak álláspontjukon, és feltárták a problémákat. A módosított esélyegyenlőségi tervet a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség is elfogadta – a város pályázhat közösségi pénzekre.

Mi lenne az a megoldás, ami a legjobb volna a főleg hátrányos helyzetű roma diákoknak? Mohácsi Erzsébet szerint az, ha – Hódmezővásárhelyhez és Szegedhez hasonlóan – Kaposváron is felszámolnák a cigányiskolát, a 173 ott tanuló diákot szétosztanák a város általános iskolái között. Derdák Tibor ezt azzal egészíti ki, hogy a Pécsi utcai iskolát középiskolává kellene alakítani. – Venni kell egy nagy levegőt, és meg kell lépni. Szét kell osztani a gyerekeket a város iskolái között. A per, amelyet a CFCF indított az önkormányzat ellen, majdnem biztos kimenetelű. A hajdúhadházi legfelsőbb bírósági döntés értelmében (lásd keretes írásunkat) megjósolható, hogy az alapítvány megnyeri a pert.

Farkas Lilla, a CFCF ügyvédje szerint a szegregáció már önmagában hátrány, az elkülönítéssel együtt járó rossz körülmények – amelyeket a Commitement is megállapított – nyilvánvalóak, már nincs szükség további bizonyításra.

Az iskola jogi képviselői azzal védekeznek, hogy már csak azért sem szegregálnak, mert 2004 óta cigány kisebbségi oktatás folyik az iskolában, ettől a tanévtől kezdve beás nyelven nyelvet is oktatnak az elsősöknek. Így – szerintük – evidens, hogy romák iratkoznak ide. Az iskola igazgatónője nem érti, miért kellene bezárni egy jól felszerelt, a közel múltban felújított iskolát. Egy másik érvükben az iskola képviselői a szülők akaratára hivatkoznak. A helyi Cigány Kisebbségi Önkormányzat elnöke ugyanis aláírást gyűjtött a telepen az iskola bezárása ellen. Bogdán Imrének sikerült is összegyűjteni a szülők nagy többségének aláírását. Árnyalja a képet, hogy Bogdán Imre az iskolában oktat.

Az iskola bezárása ellen október végén a Magyar Gárda is felvonult a város főterén.

A kaposvári média az ügy kirobbanása óta figyelemmel kíséri az iskolával kapcsolatos híreket. A helyi riportokból kiderül, hogy a szülők ugyan aláírták az iskola fennmaradásáért orruk alá dugott ívet, azt viszont nem tudják, milyen színvonalú oktatás zajlik ott.

A szegregációs per Szita Károly (Fidesz) polgármester szerint „mondvacsinált” ügy. Hogy miért is, arról blogjában így értekezik: „… mert ügy nem attól van, hogy problémái lennének az érintett szülőknek az iskolával, a gyerekeknek a pedagógusokkal, vagy viszont, sőt, ellenkezőleg. Kaposvár megelégedésére, a szülők támogatásával, jól működik az intézmény.” A polgármestert tehát nem érdekli a Committment szakértői anyaga, nem foglalkozik azzal, hogy a kompetenciaméréseken a városi átlagot sem nyújtják a pécsi utcai gyerekek. A vele egy pártban politizáló európai parlamenti képviselő, Járóka Lívia egészen mást gondol a Pécsi utcai iskoláról:

– Integrálni kell a gyerekeket, és a lehető legjobb oktatásban részesíteni. Közös az érdeke gádzsónak, romának. A Pécsi utcai minta nem vezet jó útra – nyilatkozta a Somonline internetes hírportálnak. A portálnak arra a kérdésére, hogy a Pécsi utcai iskolába járó diákok szülei aláírásokat gyűjtöttek az intézmény bezárása ellen, Járóka Lívia azt mondta: – Hogyan látnának bele az oktatásba a szülők, ha javarészt maguk is analfabéták? Hogyan tudnák, mi lenne a legjobb a gyereküknek?

Forrás: Népszabadság, 2008. december 14.

Nincs komment:

Kommentküldő:

A név meg fog jelenni, az e-mail nem fog megjelenni, a honlap meg fog jelenni, az összeadás a spamvédelmet szolgálja.

Technikai szám:

1720 (Ha szeretnéd közösségünknek adód egy százalékát felajánlani, akkor szükséged lesz erre a technikai-számra.)----

Közösségünk 1. rész

Közösségünk (1. rész)
A Dzsaj Bhím egy vidám köszöntés, tízmillió indiai így köszön egymásnak. Ők a dalitok. Büszke közösség, amelynek a múltban nagyon nehéz sors jutott. Szüleik, nagyszüleik mind halmozottan hátrányos helyzetű emberek voltak, s még ma is sokuknak naponta szembe kell nézni a kiszolgáltatottsággal.
Őseik több mint egy évezreden át a társadalom számkivetettjeiként éltek: mindenki irtózott attól, hogy megérintse őket. Mások a közelségüket is elkerülték, mert még az árnyékukat is szennyezőnek gondolták. Ha jártak iskolába, külön ültették őket, ha kaptak munkát, mindig a legpiszkosabb, legrosszabbul fizető munka volt az övék.

Közösségünk 2. rész

Közösségünk (2. rész)
A köszönésükkel - Dzsaj Bhím - arra emlékeztetik egymást, hogy ötvenhatban sikerrel megvívták a maguk forradalmát az emberi jogaikért. Szent ügy az övék, megdobbantja a mi szívünket is, mivel mi is találkozunk lenézéssel, elkülönítéssel. Mi is szeretnénk magunk mögött tudni a hátrányos megkülönböztetést.
A dalitok története olyan, mint egy mese.

Közösségünk 3. rész

Közösségünk (3. rész)
Élt egyszer száz évvel ezelőtt egy népes családban egy tizenhét éves érinthetetlen fiú, a neve Bhím. A 14 testvér közül ő volt a legkisebb, de kitűnt közülük, vágott az esze, mint a beretva. Felfigyelt rá egy dúsgazdag mahárádzsa, látta, hogy milyen szegény, s ösztöndíjat adott neki, hogy tanuljon. Bhím tudta, hogy az otthoni iskolákban csak előítélet és elkülönítés várna rá, ezért elindult világgá. Eljutott Londonba, New Yorkba, és minden tudományos fokozatot megszerzett. Már Dr. Ámbédkarnak hívták, amikor hazament, hogy ügyvédként szolgálja az övéit.

Közösségünk 4. rész

Közösségünk (4. rész)
Ámde otthon még mindig érinthetetlennek számított a hindú vallás szent könyvei szerint. Ezért összehívta a barátait, és mindenki szeme láttára elégette a Manu törvénykönyve című hindú szentiratot, amelyben írva vagyon, hogy a hindúk nézzék le az érinthetetleneket. Polgárjogi harcos lett belőle és egyre nagyobb tekintélye volt szerte az országban. Amikor India 1947-ben elnyerte függetlenségét, ő lett az igazságügyminiszter. Rábízták, hogy írja meg az ország alkotmányát. Beleírta abba, hogy a diszkrimináció tilos.

Közösségünk 5. rész

Közösségünk (5. rész)
A dalitok öreg korában megbecsülésük jeléül Dr. Bábászáhébnek (apámuramnak) szólították. Ő azonban szomorúan látta, hogy bár mindenki tiszteli őt is, a törvényeit is, a hátrányos megkülönböztetés bizony továbbra is fönnmaradt. Ekkor elhatározta, hogy szellemi kiutat mutat az embereknek. Mivel az ítéleteinket a hitünk határozza meg, vallási fogadalmat tett: „hindúnak születtem, de nem fogok hindúként meghalni”. Elhagyta a vallást, amely annyi szenvedést és megaláztatást hozott az érinthetetleneknek, a ma már dalitoknak.

Közösségünk 6. rész

Közösségünk (6. rész)
Sokat tanulmányozta a világ összes hitét. Olyan hitet keresett, amely egybehangzik a józan ésszel, a modern tudománnyal, és amely szabadságot, egyenlőséget, testvériséget hirdet az emberek között. Úgy döntött: a 2500 évvel azelőtt élt indiai királyfi útját követi: Buddha követője lesz. A dalitok sorsán ezzel fordított a legnagyobbat, hiszen Buddhát világszerte tisztelik, s e híres fiára egész India méltán büszke. Dr. Ámbédkar megmutatta tehát, hogy mindannyian választhatjuk a megbecsültség útját: az ember változtathat a sorsán. A nagy szertartásra százezrek követték Ámbédkart Nágpúr városába 1956 októberében. Ez lett a buddhizmus újjászületése Indiában. „Apámuram” hat hét múlva meghalt.

Közösségünk 7. rész

Közösségünk (7. rész)
Akik akkor ővele együtt új világlátást fogadtak, ma nagymamák és nagypapák. Unokáik ma már annyian vannak, mint Magyarország egész lakossága. Követik Ámbédkar példáját: a legnagyobb nehézségeket is vállalják, hogy tanulhassanak, és élhessenek emberi jogaikkal.

Az összes rész egyben

Közösségünk

  • hattyu: Elnézést de ez nem Bogdán József A vajdasági papköltőről itt talál infot
  • Mikrobi: Derdák úr, Prohászka és XII. Pius nem volt antiszemita, ön viszont hazudik, közpénzt lop és provokálja a tisztességes embereket. Ha a Katoli
  • Bódi Roland: Boldogat Ámbédkárnak születésnapja alkalmából!!!
  • Lázi András: Boldog születés napot kíván a 10. gimi osztály!!!!!
  • február: Jól mongya hogy ezt nem szabadna,csak már ott tartunk teljesen természetes lett a megnyilvánulásban hogy te oda valo vagy cigány vagy stb stb...

Tartalomjegyzék

Kontakt

    Elnök: Orsós János

    Cím:
    3720 Sajókaza, Rákóczi F. u. 29.

    Székhely:
    3720 Sajókaza, Sólyom telep 7-9.

    Telephelyek:
    3600 Ózd, Petőfi út 18-20.
    3659 Sáta, Kolozsvári út 5.

    Telefon/Fax:
    (06) 48-349-209, (06) 48-788-275

    A Dzsaj Bhím Közösség „Segítő Kéz Asszonygyülekezetének” számlaszáma:
    Raiffeisen Bank, 12001008-00156776-00200006

Mottó

Taníttass, lelkesíts és szervezkedj! (Dr. Ámbédkar)

Jeles nap

Boldog Névnapot kívánunk minden kedves Laura nevű látogatónknak!

Eseménynaptár

Szeptember 24-én: Punéi egyezmény

Október 14-én: Nágpúri áttérés

November 28-án: Az orientalisztika napja (Kőrösi Csoma Sándor 1819. november 28-án indult el rejtélyes keleti útjára.)

November 5-től december 14-ig: Sajógalgócon a Lőrincz család 1944-ben négy zsidó munkaszolgálatos fiút bújtatott (Weisz Pált, Glückmann Zoltánt, Havas Istvánt és Kőrősi Istvánt)

Január 19-én: Dr. Martin Luther King Nap

Február 11-én: A vallásszabadság napja (1676-ban Michael de Ruyter Nápolyban kiszabadította a gályarab-prédikátorokat, például Túróczi Végh András füleki prédikátort, Kálnai Péter putnoki lelkészt, Szalóczi Mihály zubogyi prédikátort)

Március 21-én: A faji megkülönböztetés (apartheid) elleni küzdelem napja (1960 óta)

Április 14-én: Dr. Ámbédkar születésnapja

Május 2-án: Buddha születésnapja (2009-ben)

Augusztus 2-án: A cigány holokauszt emléknapja

Legaktívabb kommentelők

Látogatóink

Részletek

  • Online: 0
  • Mai látogatók: 108
  • Mai oldal-megtekintések: 369
  • Összes látogató: 150865
  • Összes oldal-megtekintés: 1953940
  • Alexa nemzetközi helyezés: 0

Aktuális grafikonok