Dzsaj Bhím Közösség

Szeptember végén emlékezünk arra, hogy egy börtöncellában Gandhi és Dr Ámbédkar 90 évvel ezelőtt megállapodott a világ legnépesebb demokráciáját létrehozó alkotmányos alapelvekről (Poona pact).

Gandhi és Ámbédkar punéi egyezménye tette lehetővé Indiában az ezredéves kasztrendszer jogi felszámolását. A durva priccsen papírra vetett két oldalas üzenetük mára kézzelfogható valósággá lett. India az elmúlt évszázad során olyan országgá vált, amelyben a legalsó kasztok fiai is eljuthatnak a gimnáziumokba, az egyetemekre, az állami állásokba, a parlamentbe és a minisztériumok legmagasabb tisztségeibe.

Magyarországon és a többi kelet-európai országban hiába keresnénk a kitaszított társadalmi csoportok gyermekeit a gimnáziumok, egyetemek tantermeiben. A városok képviselőtestületeiben, a bankokban, minisztériumi hivatalokban nincsen számukra hely. Márpedig az áhított demokrácia nálunk is csak úgy jöhetne létre, ha a társadalom felszámolná a kirekesztést.

A miskolci Dr Ámbédkar Technikum és a fenntartó Dzsaj Bhím Közösség ezért az előttünk álló évtized során rendszeres javaslatokat fog tenni az emancipáció érdekében. Mától fogva, az indiai kasztrendszer felszámolásának centenáriumához közeledve újabb és újabb kezdeményezésekkel emlékeztetni fogjuk a magyar társadalmat a kirekesztettek befogadásának civilizációs kötelességére.

Első kezdeményezésünk Gandhi és Ámbédkar előtt tisztelegve a magyar nyelvhasználat reformjára irányul. A nyelv, a fogalmak használata az elnyomás felszámolásának első számú csatatere, ahogyan ezt Gandhi és Ámbédkar életműve mutatja. Az indiai demokratáknak olyan alapvető fogalmakat köszönhet a modern világ, mint például az „erőszakmentesség”.

A nyelv ugyanis tükre és eszköze a társadalom szándékainak. A magyar nyelv szókincsében sok évtizedes késéssel jelennek meg azok a kifejezések, amelyeket Martin Luther King, Gandhi és Dr Ámbédkar nyomán a világ demokráciái az elnyomott helyzetű társadalmi csoportokkal kapcsolatban használnak. Olyan világszerte használt szavak, mint „empowerment”, „emancipation”, „social justice” „reservation system” gyakran magyar megfelelővel sem rendelkeznek, és a kontextusukat sem egykönnyen találjuk a hazai nyelvi közegben.

A fogalmi, nyelvhasználati hiányok kéz a kézben járnak korszerűtlen jogi és államigazgatási megközelítésekkel. A külső szemlélők értetlenül állnak az előtt, hogy a romák helyzete Magyarországon minduntalan a „hagyományőrzés”, a „nemzetiség-etnikum”, a „felzárkózás-felzárkóztatás” sőt olykor a „cigány bűnözés” fogalmainak társaságában kerül a törvényhozási intézkedések körébe.

A nyelvhasználat egészével van tehát mit tennünk. Ebben az esztendőben azonban a társadalom nyilvánossága elé került egy konkrét magyar szó körül kialakult súlyos probléma, ami megoldás után kiált. A „faj” szó értelemzavaró ellentmondásossága 2022 nyarán az egész demokratikus világ közvéleményét megmozgatta.

Tarthatatlanná vált, hogy a magyar jogi szaknyelv „faj” szóhasználata lényegi ellentmondásban van a biológiai-orvosi szaknyelv érvényes definíciójával.

A miskolci Dr Ámbédkar Technikum és a fenntartó Dzsaj Bhím Közösség a punéi egyezmény 90. évfordulóján azzal a kezdeményezéssel fordul a magyar államhoz, hogy az emberi jogokat szabályozó magyar nyelvű törvényi szövegekből törölje a „faj”, „faji” kifejezéseket. A világ többi nyelvéhez hasonlóan az emberi jogok egyetemesen tisztelt szövegeiben olyan szónak kell állnia, amely nem utal hamis „zoológiai” különbségekre ember és ember között.