Dzsaj Bhím Közösség

Önsegítő pénztárat nyitottak a sajókazai asszonyok

Nem menthető fel senki az áramlopás alól. Még akkor sem, ha a mélyszegénységben nincsen más megoldás? A szociális szakmát megosztotta a sajókazai romák szabálytalan áramvételezéssel kapcsolatos ügye.

„Etikátlan azt kérni, hogy mentsenek fel olyanokat, akik loptak, csaltak, törvénytelenséget követtek el. Még akkor is, ha az általunk képviselt szociális szakma és törvénykezés hiátusa, rossz működése kényszeríthette rá tettére.”

„Nem értek egyet azzal, hogy összefogással legitimizáljuk a lopást, a törvénytelenséget, azaz ilyeneket aláírjak. Ezzel azt mondjuk ki, hogy igen, tinektek, szegényeknek, valóban csak ez az egyetlen lehetőségetek! (Buksisimi, könnycseppek és kegyelem tinéktek.)”

„A szociálisok egy jelentős része az érintett családok mellé áll, és nem azért, mert egyetért a lopással, hanem mert tudja, a lopás elkerülésének lehetősége nagyon korlátozott ezekben az élethelyzetekben. (…) Másrészt nem igaz, hogy nincsenek segítségek, legfeljebb a sajókazai családok nem jutnak hozzá.”

A jog, az igazságosság, az etika kérdései merültek fel abban a vitában, amely néhány hete, a szociális szakma levelezőlistáján robbant ki annak kapcsán, hogy a sajókazai Varga Dénes az államfőhöz írt kegyelmi kérvényéhez támogató aláírásokat gyűjtöttek. A hatgyerekes férfit a borsodi falu cigánytelepén „rajtakapták”, hogy a házában égett a villany, pedig a díjhátraléka miatt évekkel ezelőtt kikapcsolták az áramszolgáltatást. Varga szerette volna adósságát rendezni, de segítség, jövedelem és munka híján nem képes rá. És ott sokan élnek így.

A fenti idézetek szemléltetik, mennyire megosztottá tette a szociális területen dolgozókat a sajókazaiak ügye. A lista levelező tagjai szociális munkások, szociálpolitikusok, akik naponta kerülnek kapcsolatba a mélyszegénységgel. A vita alapkérdéseket feszegetett, ezért a szakmát tömörítő szervezet, a Szociális Szakmai Szövetség beszélgetésre hívta a sajókazaiakat és a szakembereket.

- Miként alakulhat ki olyan élethelyzet, amelyben a segítség ennyire nem jut el a rászorulóhoz? Ki a felelős, hogy ilyen cselekedetre kényszerül egy család? Mi a szociális munkás feladata? Hol tart a szakmánk, ha ilyen kérdésekre nincsenek releváns válaszaink? - ezekkel a kérdésekkel indult a vita.

A borsodi falu polgármestere elmondta, a település évi 580 millióból gazdálkodik, és ennek a negyede segélyekre megy el. Stéfán László - utalva az uzsorásokra - azt mondta: még az a kevéske pénz sem oda jut, ahová kéne. Az is kiderült, a polgármester tárgyalt már az Észak-magyarországi Áramszolgáltató munkatársaival (Émász), és arra jutottak, hogy az adósság rendezése után sem valószínű, hogy visszaszerelik a villanyórákat. Ahhoz az kéne, hogy a családok házának tulajdoni lapjai rendezettek legyenek, viszont a cigánytelepen szinte senkinek nem rendezett. Ráadásul csak akkor lehet visszakötni az áramot, ha a lakásokban a hálózat rendben van. Ezeknél a házaknál nincs rendben.

A sajókazai Segítő Kéz Aszszonygyülekezet tagjai elmondták: Varga Dénes törvényt sértett. De szemet lehet-e hunyni afelett - kérdik -, hogy olyan méltatlan helyzetben élnek családok, amelyben az éhségtől válik valaki bűnözővé?

- Varga Dénes fizetni akar. De nincs közmunka, nincs adósságkezelés, nincs kártyás villanyóra - állítják a helyiek. A faluban már megalakult a második segítő gyülekezet is. Az aszszonyok az uzsorások ellen közös bankszámlával léptek fel: erre havonta utalnak ezer forint körüli összeget a csoport tagjai. Így, ha valamelyik családot baj éri, és pénz kell, kivehet a közösből akkor, ha részletekben bár, de visszafizeti a kölcsönt.

- Nem azon kell moralizálgatni, hogy helyes-e illegálisan áramhoz jutni. Nem helyes. De ha az a választás, hogy csak így legyen világosság valakinek az otthonában, akkor természetes, hogy valahogy beköti magának. És bármelyikünk bekötné. Elegem lett a sehová nem vezető levelezésből - így fakadt ki a vita során Pataki Éva, a szövetség elnöke. Aztán arra terelődött a szó, mégis, mit tehet a szociális szakma. Világossá vált, hogy az Émásszal szemben nem elégséges erő, ha egy „kicsi falu önkormányzata lép fel”. Többen a kistérségi társulásban látnak lehetőséget, így könnyebben lehetne szociális programokra, közmunkára pályázni. Csakhogy egyetértettek abban, hogy annyi közmunka soha nem lesz, amekkora a munkanélküliség. Abban is egyetértés volt, hogy a szociális munkásoknak fel kell lépniük az ellen, hogy az Émász (és más szolgáltatók) jogtalanul mehessenek be lakásokba. Segíteniük kell klienseiket, hogy ne kerülhessenek olyan helyzetbe, mint a sajókazai romák, akiket szabálytalan áramvételezés miatt ítéltek börtönre, és szabtak ki rájuk több százezer forintos bírságokat.

Népszabadság, 2009. január 30.