Dzsaj Bhím Közösség

Mohácsi Viktória: Van egy álmom

2008.01.14. Kategorizálva: Címlap, Könyvtár      Címkézve: , ,

Kép: MarabuDecember 16-án az egyházi iskolákért szervezett tüntetésen dr. Pápai Lajos, győri megyés püspök, a katolikus iskolabizottság elnöke beszédében azt állította, hogy Magyarországon az egyházaknak olyan harcot kell folytatniuk, mint annak idején az amerikai jogvédőknek a rasszista megkülönböztetés ellen. Így fogalmazott: „Martin Luther King azért tüntetett, hogy a buszokra, vonatokra ne csak a fehérek, hanem a feketék is felszállhassanak. Mi pedig azért demonstrálunk ma, hogy a magyar közoktatás buszaira, vonataira a mi iskolánk gyermekei is felszállhassanak. Követeljük, hogy a költségvetési törvény tervezetének módosításával szüntessék meg a diszkriminációt, a jogegyenlőtlenséget, és állítsák helyre az egyenlő finanszírozást”.

„Van egy álmom.” Ez az örökre emlékezetes mondat bő negyven évvel ezelőtt, 1963. augusztus 28-án hangzott el egy olyan országban, ahol milliók alapvető emberi jogai sérültek pusztán származásuk miatt. Martin Luther Kinget több mint 250 ezer ember hallgatta Washington központjában, a Lincoln emlékmű előtt, ahol a faji egyenlőséget hirdette az oktatás, a munkavállalás és a szabadságjogok valamennyi területén. Martin Luther King gyilkosság áldozata lett.

Talán érthető, hogy nehezen találom a hasonlóságot a hatvanas évek Amerikája, a mártíromságra ítéltetett Martin Luther King és a magyarországi egyházi iskolák között. A magyarországi egyházi oktatás virágzását elismerésre méltó tanulmányi teljesítmények, növekvő diáklétszám, büszke oktatási épületek sora hirdeti. A tüntetéshez vezető vita arról szól, hogy a sokmilliárdos állami támogatáson felül, még a kistelepülések összefogását ösztönző költségvetési pénzeket is igényelhetik-e az egyházak. Függetlenül attól, hogy ebben a vitában kinek van igaza, aki azt állítja, hogy az amerikai polgárjogi harc ilyen súlyú sérelmek miatt tört ki, azt nehéz komolyan venni.

Az egyházi iskolák által szervezett tüntetés meghirdetett célja az volt, hogy ugyanannyi pénzt kapjanak az államtól, mint az önkormányzati iskolák. A rendelkezésre álló adatok alapján az egyházi intézményben tanuló diákra 461 ezer, az önkormányzati intézményben tanuló diákra 445 ezer forint jutott az idén. Ez az arány gyakorlatilag jövőre sem változik. Igaz, hogy az egyházi intézmények között mások az arányok, mint az államiak között, de azért ezekből az adatokból nehéz lenne kimutatni, hogy az egyházi iskolák sorsa ugyanolyan nyomorú, mint a faji megkülönböztetést elszenvedő amerikai feketéké negyven évvel ezelőtt.

Ha párhuzamot kell keresni az akkori amerikai feketék és a jelenlegi magyar társadalom csoportjai között, akkor nem a komoly társadalmi befolyással bíró egyházak jutnak az eszembe, amelyek kegyéért pártok és politikusok versenyeznek, hanem a magyarországi romák. A jog szerint ugyan egyenlők vagyunk, de valójában másodrendűek. Nem egy olyan egyházi intézményt ismerek, mely a roma gyermekeket nem fogadja be. Martin Luther King a mai Magyarországon biztosan nem a kistérségi normatíváról álmodna, hanem annak a 600 ezer embernek a fölemelkedéséről, akinek már a születése pillanatában eldől, hogy nehezen fog munkát kapni, nem jut el az egyetemre, szegénységben és elutasítottságban éli le a többiekénél sokkal rövidebb életét.

Az ő jogaikért mit kíván tenni a püspök úr?

Mohácsi Viktória
Európai Parlamenti
képviselő (SZDSZ)

Népszabadság, 2006. január 16.

Nincs komment:

Kommentküldő:

A név meg fog jelenni, az e-mail nem fog megjelenni, a honlap meg fog jelenni, az összeadás a spamvédelmet szolgálja.

Technikai szám:

2453 (Ha szeretnéd közösségünknek adód egy százalékát felajánlani, akkor szükséged lesz erre a technikai-számra.)

Közösségünk 1. rész

Közösségünk (1. rész)
A Dzsaj Bhím egy vidám köszöntés, tízmillió indiai így köszön egymásnak. Ők a dalitok. Büszke közösség, amelynek a múltban nagyon nehéz sors jutott. Szüleik, nagyszüleik mind halmozottan hátrányos helyzetű emberek voltak, s még ma is sokuknak naponta szembe kell nézni a kiszolgáltatottsággal.
Őseik több mint egy évezreden át a társadalom számkivetettjeiként éltek: mindenki irtózott attól, hogy megérintse őket. Mások a közelségüket is elkerülték, mert még az árnyékukat is szennyezőnek gondolták. Ha jártak iskolába, külön ültették őket, ha kaptak munkát, mindig a legpiszkosabb, legrosszabbul fizető munka volt az övék.

Közösségünk 2. rész

Közösségünk (2. rész)
A köszönésükkel - Dzsaj Bhím - arra emlékeztetik egymást, hogy ötvenhatban sikerrel megvívták a maguk forradalmát az emberi jogaikért. Szent ügy az övék, megdobbantja a mi szívünket is, mivel mi is találkozunk lenézéssel, elkülönítéssel. Mi is szeretnénk magunk mögött tudni a hátrányos megkülönböztetést.
A dalitok története olyan, mint egy mese.

Közösségünk 3. rész

Közösségünk (3. rész)
Élt egyszer száz évvel ezelőtt egy népes családban egy tizenhét éves érinthetetlen fiú, a neve Bhím. A 14 testvér közül ő volt a legkisebb, de kitűnt közülük, vágott az esze, mint a beretva. Felfigyelt rá egy dúsgazdag mahárádzsa, látta, hogy milyen szegény, s ösztöndíjat adott neki, hogy tanuljon. Bhím tudta, hogy az otthoni iskolákban csak előítélet és elkülönítés várna rá, ezért elindult világgá. Eljutott Londonba, New Yorkba, és minden tudományos fokozatot megszerzett. Már Dr. Ámbédkarnak hívták, amikor hazament, hogy ügyvédként szolgálja az övéit.

Közösségünk 4. rész

Közösségünk (4. rész)
Ámde otthon még mindig érinthetetlennek számított a hindú vallás szent könyvei szerint. Ezért összehívta a barátait, és mindenki szeme láttára elégette a Manu törvénykönyve című hindú szentiratot, amelyben írva vagyon, hogy a hindúk nézzék le az érinthetetleneket. Polgárjogi harcos lett belőle és egyre nagyobb tekintélye volt szerte az országban. Amikor India 1947-ben elnyerte függetlenségét, ő lett az igazságügyminiszter. Rábízták, hogy írja meg az ország alkotmányát. Beleírta abba, hogy a diszkrimináció tilos.

Közösségünk 5. rész

Közösségünk (5. rész)
A dalitok öreg korában megbecsülésük jeléül Dr. Bábászáhébnek (apámuramnak) szólították. Ő azonban szomorúan látta, hogy bár mindenki tiszteli őt is, a törvényeit is, a hátrányos megkülönböztetés bizony továbbra is fönnmaradt. Ekkor elhatározta, hogy szellemi kiutat mutat az embereknek. Mivel az ítéleteinket a hitünk határozza meg, vallási fogadalmat tett: „hindúnak születtem, de nem fogok hindúként meghalni”. Elhagyta a vallást, amely annyi szenvedést és megaláztatást hozott az érinthetetleneknek, a ma már dalitoknak.

Közösségünk 6. rész

Közösségünk (6. rész)
Sokat tanulmányozta a világ összes hitét. Olyan hitet keresett, amely egybehangzik a józan ésszel, a modern tudománnyal, és amely szabadságot, egyenlőséget, testvériséget hirdet az emberek között. Úgy döntött: a 2500 évvel azelőtt élt indiai királyfi útját követi: Buddha követője lesz. A dalitok sorsán ezzel fordított a legnagyobbat, hiszen Buddhát világszerte tisztelik, s e híres fiára egész India méltán büszke. Dr. Ámbédkar megmutatta tehát, hogy mindannyian választhatjuk a megbecsültség útját: az ember változtathat a sorsán. A nagy szertartásra százezrek követték Ámbédkart Nágpúr városába 1956 októberében. Ez lett a buddhizmus újjászületése Indiában. „Apámuram” hat hét múlva meghalt.

Közösségünk 7. rész

Közösségünk (7. rész)
Akik akkor ővele együtt új világlátást fogadtak, ma nagymamák és nagypapák. Unokáik ma már annyian vannak, mint Magyarország egész lakossága. Követik Ámbédkar példáját: a legnagyobb nehézségeket is vállalják, hogy tanulhassanak, és élhessenek emberi jogaikkal.

Az összes rész egyben

Közösségünk

  • hattyu: Elnézést de ez nem Bogdán József A vajdasági papköltőről itt talál infot
  • Mikrobi: Derdák úr, Prohászka és XII. Pius nem volt antiszemita, ön viszont hazudik, közpénzt lop és provokálja a tisztességes embereket. Ha a Katoli
  • Bódi Roland: Boldogat Ámbédkárnak születésnapja alkalmából!!!
  • Lázi András: Boldog születés napot kíván a 10. gimi osztály!!!!!
  • február: Jól mongya hogy ezt nem szabadna,csak már ott tartunk teljesen természetes lett a megnyilvánulásban hogy te oda valo vagy cigány vagy stb stb...

Tartalomjegyzék

Kontakt

    Elnök: Orsós János

    Cím:
    3532 Miskolc, Tátra utca 2.

    Székhely:
    3532 Miskolc, Tátra utca 2.

    Telephelyek:
    3600 Ózd, Petőfi út 18-20.
    3659 Sáta, Kolozsvári út 5.

    Telefon:
    +36-30-830-20-29, +36-30-866-32-04

    Levelezési cím:
    3510 Miskolc, PF: 567

    A Dzsaj Bhím Triratna Közösség számlaszáma:
    Raiffeisen Bank, 12001008-00156776-00100009

Mottó

Taníttass, lelkesíts és szervezkedj! (Dr. Ámbédkar)

Jeles nap

Boldog Névnapot kívánunk minden kedves Róbert nevű látogatónknak!

Eseménynaptár

Szeptember 24-én: Punéi egyezmény

Október 14-én: Nágpúri áttérés

November 28-án: Az orientalisztika napja (Kőrösi Csoma Sándor 1819. november 28-án indult el rejtélyes keleti útjára.)

November 5-től december 14-ig: Sajógalgócon a Lőrincz család 1944-ben négy zsidó munkaszolgálatos fiút bújtatott (Weisz Pált, Glückmann Zoltánt, Havas Istvánt és Kőrősi Istvánt)

Január 19-én: Dr. Martin Luther King Nap

Február 11-én: A vallásszabadság napja (1676-ban Michael de Ruyter Nápolyban kiszabadította a gályarab-prédikátorokat, például Túróczi Végh András füleki prédikátort, Kálnai Péter putnoki lelkészt, Szalóczi Mihály zubogyi prédikátort)

Március 21-én: A faji megkülönböztetés (apartheid) elleni küzdelem napja (1960 óta)

Április 14-én: Dr. Ámbédkar születésnapja

Május 2-án: Buddha születésnapja (2009-ben)

Augusztus 2-án: A cigány holokauszt emléknapja

Legaktívabb kommentelők

Látogatóink

Részletek

  • Online: 0
  • Mai látogatók: 315
  • Mai oldal-megtekintések: 743
  • Összes látogató: 181052
  • Összes oldal-megtekintés: 2465985