Dzsaj Bhím Közösség

A genfi Théater Saint-Gervais meghívására került bemutatásra január utolsó napjaiban a Független Színház „Tollfosztás” című produkciója, melyet a közelmúlt diszkriminációs jogeseteiből, személyes történeteiből és gyermekgyilkosságaiból írt és rendezett Balogh Rodrigó ENSZ-díjas rendező.

A színdarabban játszó11-22 éves fiatalok először svájci középiskolások előtt léptek fel, majd a népirtásokkal foglalkozó „Memoires blessées” fesztivál nyitóelőadásaként került sor a darab bemutatójára. A fiatal és idősebb korosztály egyaránt nyíltszíni tapssal majd feszült csenddel fogadta a magyarországi történeteket kendőzetlenül bemutató darabot.

A svájci színház igazgatója, Philippe Macasdar szerint a színdarab fontos politikai és pedagógiai szereppel bír, intézménye azonban elsősorban színházszakmai kvalitásai miatt hívta meg az előadást. A genfi befogadó színház az elmúlt években számos feltörekvő európai művésznek biztosított lehetőséget a nemzetközi megmutatkozásra, köztük az azóta sztárrendezővé vált spanyol Rodrigo Garcia is itt lépett fel elsőként külföldi publikum előtt.

A genfi középiskolások feszült figyelemmel fogadták a saját életüktől mérföldekre lévő kelet-európai történeteket. Az előadás előtt az előtérben kifüggesztett papírokra írhatták fel, hogy mi jut eszükbe a cigányságról, illetve, hogy beszéltek-e egyáltalán életükben cigány emberekkel. Az interaktív bemelegítés után a színdarab megtekintése során számos ismerettel gazdagodhattak a fiatalok, illetve saját sztereotípiáik is megkérdőjeleződtek. Az előadás után közönségtalálkozón ismerkedhettek meg egymással a fiatal alkotók és svájci kortársaik, akik az előadást követően iskolai keretek között is fel kívánják dolgozni a cigányság társadalmi helyzetének jelenségeit és kérdéseit.

A „Tollfosztás” 2010. tavaszán, a Budapesti Tavaszi Fesztiválon került először bemutatásra. Azóta tucatnyi budapesti és vidéki helyszínen, szakmai és civil közösségben adta elő a társult a színdarabot, mely a cigányságra vonatkozó sztereotípiáktól eltérő módon, letisztult, statikus színpadképpel, Schimmelpfennig stílusában, a nézők felé kommunikáló szereplőkkel, beatbox zenei kísérettel hívja fel a figyelmet a cigányokat és nem cigányokat egyaránt érintő társadalmi visszásságokra, valamint a hosszú pedagógiai folyamatban részt vett cigány fiatalok tehetségére, akiknek játékát a svájci műkritikusok is dicsérettel illették.