Dzsaj Bhím Közösség

Miért nem juthatnak kártyás mérőórához a sajókazaiak?

A kártyás villanyóra jelenthetné a megoldást a szegénységi csapdába jutott családoknak. Az Elmű-Émász nem segít. A labda a szociális tárcánál van.

„Sajókazán nyolcvankilenc család kártyás villanyóra felszerelését kezdeményezte az önkormányzatnál az elmúlt héten. (…) Kérjük az Észak-magyarországi Áramszolgáltató Nyrt. (Émász) vezetőjét, hogy fogadja a kérelmező Segítő Kéz Asszonygyülekezet vezetőit.”

Így szól az a levél, amelyet Varga Dénes írt nemrégiben az áramszolgáltatónak. Lapunk korábban beszámolt a mélyszegénységben élő hatgyerekes apa kálváriájáról, akit szabálytalan áramvételezésért ítéltek letöltendő börtönbüntetésre. A sajókazai asszonyok azért kezdeményezik a találkozót az Émász illetékeseivel, hogy a jövőben elkerülhessék a tartozások miatti áramkikötést. A településen sokan kerültek hasonló helyzetbe: évek óta gondot okoz, hogy a kikapcsolt órák miatt szabálytalanul vételezik az áramot a szegénységi csapdába került családok. A megoldást a kártyás villanyóra jelentené.

A megkeresésre azonban csak egy automata reagált: „Központi e-mail címünkre érkezett levelét köszönettel megkaptuk, tájékoztatjuk, hogy bejelentését fogadtuk, feldolgozása folyamatban van.” Biztos, ami biztos, e szöveget angolul és németül is megkapták a sajókazai asszonyok.

A sajókazaiak az összes postai és elektronikus elérhetőségre elküldték a levelet. Az elmúlt napig más visszajelzést nem kaptak. Az ügyfélszolgálati telefonszámon pedig a mérőóra számát kérik, de Varga Dénesnek ilyen már évek óta nincs.

Ki tudja, hogyan, de az Émász illetékes körzeti irodáinak nyilvántartása szerint a céget Varga Dénes ügyében nem keresték meg a sajókazai asszonyok. Boross Norbert, a cég szóvivője azt mondja, a kártyás mérőórának feltételei vannak, azt ugyanis csak az a szociálisan rászoruló kaphat, akit a település jegyzője nyilvántartásba vett. Ennek az eljárásnak törvényi szabályai vannak, a cég senkinek nem állapíthatja meg a szociális helyzetét. - Rossz lenne egyébként, ha olyan világot élnénk, hogy a piaci szolgáltatók belelátnának a pénztárcánkba - indokolja. Boross hangsúlyozza: az Elmű-Émász piaci alapon szolgáltat, az elfogyasztott energia ellenértékét mindenkinek ki kell fizetnie. A szociális problémák kezelése csak a piaci lehetőségek keretein belül lehetséges. A semmilyen jövedelemmel nem rendelkező családok anyagi támogatása állami, önkormányzati feladat, és ennek forrása a cégek és a magánemberek adója. Az Émász-Elmű - mondja - alapítványokat is támogat, ezzel fejezve ki a társadalmi felelősséget és szolidaritást. Azt is mondja, sok lehetőségük van a rászoruló családoknak arra, hogy az elmaradt számlájukat rendezzék. - Aki rendezni akarja, az tudja, függetlenül attól, hogy Budaörsön vagy Sajókazán él-e - szögezi le, hozzátéve: a szabálytalan áramvételezés lopás, kötelességük feljelentést tenni.

Adósságkezelő program a szociális törvény szerint csak a negyvenezer lakos feletti lélekszámú települések számára kötelező. Sajókazán alig élnek háromezernél többen, ezért a képviselő-testületnek nem kötelessége ilyen szolgáltatásról rendeletet alkotni. Nagy János jegyző - reagálva az Elmű-Émász- szóvivő felvetéseire - azt mondja: kizárólag az adósságkezelő programban kezdeményezhetnék a kártyás órák felszerelését a szolgáltatóknál, de mivel ilyen a településen nincs, nem is tudja nyilvántartásba venni a rászoruló családokat. A jegyző azt mondja, nem tud róla, hogy megkeresték volna őket a sajókazai asszonyok Varga Dénes ügyében. Pedig Sajókaza polgármestere a kártyásóra-igénylést visszaigazolta. Patthelyzet.

Varga Dénes korábban az államfőhöz fordult. Kegyelmi kérvényét több mint nyolcszázan támogatják. A sajókazaiak ügyében a filmes szakma is megmozdult. Salamon András rendező adománygyűjtést szervez a 40. filmszemlére, hogy a családok kifizethessék tartozásaikat. A különböző produkciós és gyártó cégek már úgy másfél millió forintot adtak össze. Vélhető, hogy jó eséllyel ki lehet majd fizetni a díjhátralékokat. De mi lesz azután? A családok újra csapdahelyzetbe kerülhetnek, hiszen munkájuk nincs, és honnan is lenne? A sajókazai asszonyok azonban reménykednek: most a szociális tárcához fordulnak. Tegnap levelet írtak Szűcs Erika miniszternek, akitől személyes találkozót kértek, hogy problémájuk hosszú távú rendezéséhez segítséget kaphassanak. Már ha ez a levél megérkezik.

Népszabadság, 2009. január 23.