Telepítsd a Flash Playert a lejátszáshoz!
Énekelj a faluból, énekelj a városból
Szábá kucsi ho szák-i déj
Énekel mindenki aki kedveszegett volt
Szábá kucsi ho szák-i déj
Szabadíts fel, szabadíts fel, Miniszterelnök, szabadíts fel.
Szabadíts fel, szabadíts fel, Miniszterelnök, szabadíts fel.
Söprés, szövés, földművelés
Szábá kucsi ho szák-i déj
Mutasd meg nekem az érdemünket tagadó embert
Szábá kucsi ho szák-i déj
Szabadítsd fel a Dalitokat, szabadítsd fel a Dalitokat,
Miniszterelnök, szabadítsd fel a Dalitokat
Szabadítsd fel a Dalitokat, szabadítsd fel a Dalitokat,
Miniszterelnök, szabadítsd fel a Dalitokat
Tovább »
A Dzsaj Bhím egy vidám köszöntés, tízmillió indiai így köszön egymásnak. Ők a dalitok. Büszke közösség, amelynek a múltban nagyon nehéz sors jutott. Szüleik, nagyszüleik mind halmozottan hátrányos helyzetű emberek voltak, s még ma is sokuknak naponta szembe kell nézni a kiszolgáltatottsággal.
Őseik több mint egy évezreden át a társadalom számkivetettjeiként éltek: mindenki irtózott attól, hogy megérintse őket. Mások a közelségüket is elkerülték, mert még az árnyékukat is szennyezőnek gondolták. Ha jártak iskolába, külön ültették őket, ha kaptak munkát, mindig a legpiszkosabb, legrosszabbul fizető munka volt az övék.
A köszönésükkel - Dzsaj Bhím - arra emlékeztetik egymást, hogy ötvenhatban sikerrel megvívták a maguk forradalmát az emberi jogaikért. Szent ügy az övék, megdobbantja a mi szívünket is, mivel mi is találkozunk lenézéssel, elkülönítéssel. Mi is szeretnénk magunk mögött tudni a hátrányos megkülönböztetést.
A dalitok története olyan, mint egy mese.
Tovább »
Legaktívabb kommentelők