Dzsaj Bhím Közösség

A Dzsaj Bhím Közösség hitvallása a „Dauăzăsj sî doj dă zminc”. Ez a Dr. Bábászáhéb Bhím Ráo Rámdzsí Ámbédkar által 1956 októberében alkotott 22 fogadalom (Bávísz Pratidzsnyá) szövegén alapszik. A fogadalmak fele 50 éve változatlan formában került a hitvallásunk közé. Az első két pont sokkal régebbi: a Páli Kánon kétezer éves szövegéből Erőss Lajos 1906-ból való fordítása alapján illesztettük fogadalmaink élére. Az indiai társadalmi kontextusból Magyarországra nem átemelhető tizenegy fogadalom (1., 2., 3., 4., 5., 6., 8., 17., 18., 19., 20.) helyébe a mi helyzetünkhöz jobban illő mai mondatok kerültek.

22 Fogadalom

1. Semmit sem hiszek a puszta hallomásokból tudott dolgokban, nem hiszek a hagyományokban csupán azért, mert régi dolgok azok, és sok nemzedéken át jutottak el hozzánkig, semmit se hiszek csak azért, mert valamit a hír szárnyára vett, vagy az emberek felőle sokat beszélnek, nem hiszek csak azért, mert valami régi bölcs írott bizonyítványát teszik elébem, nem hiszek semminek azon az alapon, mert a vélemények mellette szólnak, vagy mert sok esztendős szokás csábít, hogy azt igaznak tartsam. Nem hiszek el semmit tanítóim és lelkészeim puszta tekintélyére.
2. Ami saját tapasztalatom és vizsgálatom után eszemmel megegyezik, s ami a saját magam és minden más élővalóság jólétére és üdvére szolgál – azt fogadom el igazság gyanánt és aszerint élek.
3. Felelősséget vállalok a saját életemért.
4. Senkinek sem engedem meg, hogy uralkodjon rajtam.
5. Nem hiszem el, hogy a Buddha földre szallt Isten volna. Ez szerintem butaság és félrevezetés.

Tovább »

Máj multyé krisjunurj sză vă gye drágu-l Domn, pátyé sî ku szănă tátyé fugă rou ká părou, vijé binyilye ká nălbinyije kit frunză-j pă szok átit kupij sză vă gye drágu-l Domn pă lá fok!

Zhutisardas o Del te resas o kerechuno, te resas les ande inke bute bershende baxtyasa, zorasa, pachasa, vojasa, sastyimasa, tumare familijanca kethane. Po rup po somnakaj te phiren. T’aven saste thaj baxtale!

शुभ नाताळ नवीन वर्षच्या हार्दिक शुभेच्छा
Śubh Nātāḷ Navīn Varṣacyā Hārdik Śubhecchā

A háttérzene forrása: You Tube (A cigánytábor az égbe megy, A piros alma, Loli Phabay, 1975)

Telepítsd a Flash Playert a lejátszáshoz!

  Letöltés (66 fotó, becsomagolt JPG, 16.5 MB)

A cigány diákok, akikkel dolgozom, időnként furcsa problémákkal állnak elő: „Jó az magának, hogy én tanulok?” Olykor azonban e kérdés megfordítása is el-elhangzik: „Jó az valakinek, hogy mi nem tanulunk?” Cui prodest ignorantia? Romániában hallottam így, ahogy a címben írtam. A temesvári egyetemen, egy ott tanító cigány asszony fogalmazta ekképpen, Ciceró modorában. Márk Letícia görög-latin tanárnő - jegyezzük meg a nevét, még hallani fogunk róla - szabad idejében otthon, Temesvár külvárosában, a mosókonyhában a környék lakóinak betűvetést oktat: a Soros Alapítvány segítségével az analfabetizmus ellen küzd.

Tovább »

A „Harmadik Világ” kifejezés eredete – a kifejezés alkotója így számol be a fogalom születéséről:

1951-ben egy brazil folyóiratban három világot emlegettem, de akkor még a „Harmadik Világ” kifejezést nem használtam. Ezt akifejezést alőször írásban a „l’Observateur” című hetilap 1952. augusztus 14-i számában alkottam és használtam. A cikk így ér véget: „A kizsákmányolt és megvetett Harmadik Világot semmibe veszik, de az, ahogy annak idején a Harmadik Rend is, valamivé akar lenni.” Így idéztem fel a francia forradalom idejéből Sieyes abbé híres mondatát a Harmadik Rendről. Nem folytattam az analógiát, (bár szóban néha viccből hozzáfűztem) hogy a kapitalista világot a nemességhez és a kommunista világot a papsághoz lehet hasonlítani.

Alfred Sauvy cikke a L’Observateur 118. számának 14. oldalán 1952. augusztus 14-én.

Sokat beszélünk a körülöttünk létrejött két világról, a fenyegető háborújukról, a békés egymás mellett élésükről stb., miközben megfeledkezünk arról, hogy van egy harmadik világ, mely jelentősebb is, és időrendben is megelőzi a kettőt. Ez pediglen, ahogy az ENSZ-ben mondanák, az „elmaradott” országok világa.

Tovább »